OrsiFeriLove

Autizmus?

2012-03-08T04:22:00.000-08:00

Írtam már Lilivel kapcsolatban, hogy van egy sejtésem, hogy bizony elég sok autisztikus jegyet produkál. Ma voltunk Barnussal a 18 hónapos kötelező oltásért dokinál és a rendelőben észrevettem egy plakátot (sajnos rosszul van feltöltve a www.esoember.hu oldalon, pont azt nem tudom belinkelni, de a honlap más részén kicsit más formában megtaláltam ezt).
A fentiekből 2, azaz kettő dolog nem illik rá igazán, a többi stimmel...
Ilyenkor mi van???

Alternatív hangszerek otthon: az üvegpohár & víz

2012-03-05T04:41:00.003-08:00

Ma hangszert készítettünk otthon.
Recept:
- végy x db egyforma poharat, mondjuk legalább hármat! Én csak a Mekis Coca-Cola ajándék poharait leltem itthon mint sok egyformaság, úgy látszik, amortizálunk rendesen. Nem is túl jók, mert hülye a formájuk ebből a szempontból, de arra jók voltak, hogy ha esetleg valamelyik ifjú zenész szétüt párat, ne szakadjon meg a szívem, maradjon még pont elég.
- aztán jó, ha van egy kancsód, hogy töltögess a poharakba különböző szintig vizet, majd próbálj a vízszint magasságokkal játszva egy skálát behangolni egy kiskanállal segítségével.
- minél több hangod van, annál több dalt fogsz tudni lejátszani, ez ugye értelemszerű, de már három hangra is van vagy 15-20 gyerekdalunk. (Forrai Katalin Ének az óvodában c. könyvét ajánlhatom hozzá. A tartalomjegyzékben még a hangok száma szerint is kereshetünk! http://www.kotta.info/hu/product/6978/FORRAI-KATALIN-Enek-az-ovodaban)
- ha nem tudod mi alapján "behangolni" a poharakat, ajánlom a "Muzsika hangjai" musicalből való puskázást, itt pl. Kállay Borival": http://www.youtube.com/watch?v=nvrnEGLoMr0

Hangolni nem volt időm a két Töttyömpötty mellett, de nem olyan nagyon vészes a végeredmény.

És a fogadtatás? Tetszett a drágáimnak :-) Lili teljesen természetesnek vette, hogy ez egy hangszer és kérte a "szivárványos zenekönyvét", hogy abból zenéljünk, Barnusnak viszont jobban tetszett a "hangolás" és egy idő után le kellett fújni a dolgot, mert tonnaszám kanalazta ki a vizet az én hangszeremből :)
(Ez a bejegyzés megtalálható a "Szivárványzene" Facebook oldalamon is.)

Szivárványzene

2012-03-03T16:18:00.005-08:00

Sziasztok!
Elindítottam a "Szivárványzene" oldalt a Facebookon!
Énekről, zenéről fog szólni olyanoknak, akiknek gyerekük/gyerekeik vannak, vagy gyereket várnak. Ha van kedvetek, csatlakozzatok az oldalhoz! :-) (Az elsők közt lesztek, másnak még nem szóltam.) Még csak egy beharangozó bejegyzés van rajta, de szeretnék rajta sűrűn tartalmat elhelyezni. Nem mondom, hogy naponta, de 2-3 naponta azért cél lenne. Gyertek, gyertek és ha majd tetszik, ajánljátok másoknak is!

Közvetlen link itt!

Filozófikusan

2012-03-02T14:19:00.000-08:00

Van egy Bogyó és Babóca rész, a rokonok felkutatásáról és megismeréséről szól. Babócának, a katica kislánynak persze sárga kabátkájú katica rokona van, Kata; Bogyónak, a csigafiúnak meg vizicsiga rokona lesz. Utóbbinál valamelyik állatka igencsak szkeptikus volt a vizicsiga létezését illetően, és kerek perec kijelenti, hogy nincs is vizicsiga, szerinte. No, ez a mese most mély nyomokat ejt Liliben.

Az elég viccesre sikeredett valamelyik konduktív órán, amikor Katának, a konduktorának lenyomta ezt a dumát:
- Szia Kata! Eljöttél? Neked is van rokonod, Kata? Katica rokon?

De az igazán jól hangzó ma ért minket. Lili morfondírozóan:
- Anya létezik? Anya létezik. Egy igazi anya! Anyuci!
Majd pár perc múlva:
- Barnika létezik? (hosszabb szünet) Nem, szerintem nem is létezik Barnika!
Lehet, hogy filozófus lesz a lányból. (Vagy bohóc :))

Bréking

2012-03-02T14:09:00.000-08:00

Felhívott ma a gasztrodoki, hogy jól megkonzultálták az esetemet, ahogy kell, és NEM VAGYOK LISZTÉRZÉKENY! Naccerű hír :-) Van roncsolódás a bélbolyhokban, de azt valami más (fertőzés?) is kiválthatta. A híg dolgok meg akár az epehólyagocskaeltávolítós műtét következményei is lehetnek (kérdés, hogy akkor miért nem a műtét után azonnal kezdődtek)??? Alulról betekintésnek semmi értelme, de ha nagyon ragaszkodnék hozzá, jelentkezzem... Amúgy meg pre- és probiotikum kúra, hosszú távon, akár egy éven át is, és egy spéci antibiotikum kúra, amiből egyet már lenyomtam. Hát, nem áll össze igazából a kép. Egyrészt örvendünk, hogy nem a liszt dolog, másrészt szomorkodunk: akkor mi a nyű?!

Na, ki a hunyó?

2012-03-02T01:45:00.002-08:00

Húgom blogjáról: http://www.stredo.blogspot.com/2012/03/posta.html

Gyerekkísérletek

2012-03-01T04:22:00.000-08:00

Namármost. Lili továbbra is visszaesőben. Nem stagnált, hanem visszalépett. Mozgásban, értelemben, mindenhogyan.
Kicsit elhúzódott a könnyebb megbetegedése, ez igaz. Még most is csurog néha picit a nózi és köhög is. Persze egyáltalán nem vészes már szerencsére, de azért még van ilyenünk. Lehet ennek a számlájára is írni.
Feri optimista. Szerinte hullámvölgybe kerültünk, és majd megindul Lili, türelem. Ez is lehet, mert ilyen volt már, nem egyszer. Sérült gyerekeknél meg tipikus a hullámzó teljesítmény, fejlődés. (Egészségeseknél nem tudom, Barnusnál nem tapasztaltam ilyet még.)
Aztán Feri vetette fel azt is, hogy lehet, hogy a leányzó fáradt. Hogy sok volt a fejlesztgetés. Igaz, hogy mostanában pont nem jellemző a hajszolás semmilyen téren sem, de ugye ismert a jelenség, hogy a túlhajszolt emberkék is a szabadságuk 2-3. napján kapnak infarktust - azaz Lilin meg most kezdhet kijönni...
A mozgásbeli visszaesésre kaptam egy olyan tippet vagy véleményt is, hogy mivel az intenzív TheraSuit után radikálisan leesett a mozgásos órák száma Lilinél, így az izmok "felejtenek" (nem leépülnek, hanem felejtenek!). Érdekes megközelítés.

Próbáltam összerakni ezeket a gondolatokat, megérzéseket, és szélsőséges verziókra jutottam a teendőket illetően:
1. hagyjuk békén Lilit, nem fejlesztünk egy darabig. Olvasgasson, csináljon napközben, amit csak akar, nézzük a DVD-n a meséket, bármit, és eljárunk a heti 4 órára a suliba, 2x bölcsibe és basta!
2. drasztikusan elzárunk minden mesekönyvet és rávesszük arra, hogy mást is akarjon csinálni, mint egész napos mesélés. Mozgásos órák számát meg felemeljük. Kap plusz gyógytornát is, és a sétákat is komolyabban toljuk (most a betegségek miatt nem sétáltunk minden nap).

Ma az 1-es pontot kezdtük. Persze nem bírtam magammal, azért csak elővettem Marék Veronika gyümölcsös mesekönyvét és megismerkedtünk vele (és igen, első olvasás után két helyet is idézett a drágám a mese végén), átbeszéltük a gyümölcsöket és elővettük a régen elcsomagolt betűkártyákat is (és basszus emlékezett a "cs", "m", meg még pár betűre...). De semmilyen fondorlattal nem próbáltam rávenni, hogy még folytassuk, miután letette őket. És libikókáztunk. Hármasban. De alapvetően jó nagy lazázás ment :)
A 2-es pontot tartogatom akkorra, amikor Feri is itt van, egyedül félek :-)

Aztán tegnap elkaptam egy rádióbeszélgetést Szabolccsal, akit a Láthatatlan Kiállításon ismertünk meg nem sokkal azután, hogy kiderült Liliről, hogy gond van. Szabolcs blogot (is) vezet (http://vakvagta.blog.nlcafe.hu/) és nagyon sokat tesz a blogján, interjúkban, és a kiállításon is azért, hogy megmutassa, a vakok is ugyanolyan emberek mint a látók, örömökkel, bánatokkal, feladatokkal és segít közelebb vinni a látókhoz őket, megismertetni velük problémáikat, nehézségeiket. Pontosan egy olyan edukációs történetet mesélt Szabolcs, amiben viccesen előadta, hogy egyszer át kellett mennie a zebrán akarata ellenére, mert véletlenül pont a zebra közelében várakozott barátnőjére, egy idős néni meg átráncigálta a zebrán, hogy segítsen, hiába próbált ellenkezni finoman :) Utána meg elmesélte, hogyan kell vaknak segíteni a zebránál, út szélén. Először is fel kell ajánlani a segítséget. Ha azt elfogadják, akkor a vak ember ráteszi egyik kezét a látó vállára és vele együtt halad át a zebrán. És nem, nem a kezét kell megragadni emberünknek, mert abból ráncigálás lesz és végén mindkét fél ki akar majd menekülni a dologból. (Persze én tuti, hogy megkérdezném azt is, hogyan segíthetek és nem automatikusan nyúlnék a kezéért, hogy akkor tessék, itt a vállam :))
Na, és ez a történet lett az, ami elültetett egy gondolatot bennem. Azt már tudjuk, hogy Lili tud járni, láttuk, videofelvételünk van róla. Mi van akkor, ha most jött be a képbe a nemlátásból fakadó bizonytalanság? És az, hogy fogom a kacsóját, és "rángatom", az zavarja? Úgyhogy kifundáltam, hogy ezt a kezet vállra tevős dolgot kipróbálom. És mivel Lili nem éri el az én vállamat, én fogom meg az övét. Gyengéden, jelzés értékkel, de mégis biztosítva afelől, hogy ott vagyok! (és így az ő karjai még rendes pozicióban is lehetnek!)
Nem akarom elszólni magam, de működött! Először le akarta feszítgetni az ujjaimat a válláról, és zavarta, húzta ki magát. Aztán odahajoltam mellé, és megbeszéltem vele a dolgot. Hogy fogom, vigyázok rá, meg a mennybéli angyalkái is vigyáznak rá, nyugodtan mehet. És fogta magát, elindult. Megtettünk vagy 6 métert, míg elérkeztünk a célhoz. Persze Lilinél csak akkor lehet azt mondani, hogy valami megy, ha vagy egy hónapon át produkálja, de így elsőre bíztató a dolog!

Glutén lett az ősellenségem

2012-02-24T00:40:00.000-08:00

Annyira izgatta a fantáziámat a paleo konyha, hogy majd' belegebedtem, hogy kipróbáljam, de a plusz energiát, amit megkívánt, már nem tudtam belefektetni.
Erre mi derült ki tegnap? Na? Lisztérzékenységet mutatott ki a szövettani vizsgálat!
Úgyhogy paleo, jövök! :) Március vége körül, addig még lesz egy-két teszt...
Ha tudtok lisztérzékenyeknek szóló egyszerű receptoldalakról esetleg...köszi!

Lililibri ráhangoló

2012-02-21T16:48:00.000-08:00

Ez még nem a beharangozó, csak amolyan említés, hogyha egyszer a nem is olyan távoli jövőben minden bizonnyal bejelentem, senkit se érjen meglepetésként a hír J Merthogy létrejött nemrég ezzel a névvel egy kis vállalkozás, de hogy mire vállalkozik, az egyelőre maradjon titok! (Á, gyerekek, egyáltalán nem beszédes a név, ne is próbáljátok megfejteni! J)Amiért említem, az két sztori, íme:

A postás sztori

Napok óta itthon voltam a gyerekekkel a nagy hóesésben és a betegeskedésben. Ennek ellenére kétszer is találtam a postaládában értesítést küldeményről, pedig postás nem kopogott. Aztán az egyik nap hallom, hogy motoszkálás megy a ládánál, úgyhogy sprint kifelé. Elkaptam postásunkat, épp töltötte kifelé a papirkát, hogy hát ő megpróbálta, de nem, lehet bemenni a postára. Kérdem tőle, hogy miért nem kopogott. Meg más napokon sem, amikor tuti bent voltunk. Lemutat a bejáróra és közli:

-          Nincs semmilyen nyom a hóban, azt gondoltam, hogy nincsenek itthon.
-          Ááááááááááá! – mondom neki. Azt nem gondolja, hogy nem gyalogosan járunk mostanában, hanem kocsival? És speciel én két napja úgy sem, mert betegen vagyunk otthon?
J
Szóval be kellett menjek a postára, Lililibri Kft. pakkot kapott. Nagyon aranyosak amúgy ott a postán és készségesek, őket is szeretem. De tényleg. Még akkor is, ha valaki havat hányt, vagyis hóhányó volt. Lassan egy hónapja várok ugyanis egy csomagot húgomtól, Ausztriából, és a bécsi posta szerint a csomag a kaposvári postafiókban figyel, a kaposvári posta szerint viszont ilyen azonosítóval még az országba sem érkezett csomag… No de most nem ez jött. Mindegy is, hogy mi, a vicces akkor történt, amikor beadtam a cégneves papírokat, hogy igen, én felvehetem a küldeményt, mert én én vagyok, a Lililibri Kft. ügyvezetője. Erre kedvesen rám néz a postás kisasszony:
-          De érdekes név! Honnan jön?
-          Kislányom neve – mondom én röviden, mert nem akarom cifrázni, vagy húszan állnak körülöttem sorban.
-          Azta! Nagyon szép! Biztos ritka is, nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen nevű kislány! – mondja nagyon csodálkozóan, ábrándosan, és akkor jövök rá, hogy ő bizony azt hitte, hogy a lányomat Lililibrinek hívják! J

Lili sztorija

És hogy mennyire nem áll távol a postás kisasszony a valóságtól, az meg akkortájt derült ki, amikor nevet próbáltunk adni a cégnek. Volt óriási ötletelés családon belül és a barátokkal. Az oka az volt, hogy kezdetben vala több tevékenységi kör is, melyeket bele akartunk szuszakolni a cégbe, hogyha már van, legyen vaskosan, mert kellhet, és így nem volt könnyű nevet találni a gyereknek (mint egyszer Balcsi környékén láttam egy házon: pizzéria és távfelügyelet központ…). Aztán feladtuk ezt az utat. Apu állt elő végül is a befutóval, és telefonon csócsáltuk. Valószínűleg jó sokszor kimondtam, hogy Lililibri, mert kisasszony jól elraktározta magában…aztán eltelt pár óra. És jött valamilyen hancúridő, simogatós, összebújós, én meg mondom neki:

- Nagyon szeretlek, Lilikém! Lilikómackóm!
Erre ő:
- Vagy Lililibrim! Lililibrikém! Lililibrikécském!

Hát ez van. Lili most abban a tudatban van, hogy a Lililibri az ő beceneve. És nagyon szereti. És annyira de nagyon édes, ahogy mosolyog, amikor mondja… J

Neurológusok

2012-02-21T16:44:00.000-08:00

Hétfőn elmentünk egy ikszedik neurológushoz. Nem tartom magam kényszeresen dokihozjáró fajtának, de ha kérdéseim vannak, szeretek rájuk választ találni. Nem írom ide a nevét, mert lényegtelen. Nem ő, hanem az, hogy leírom-e vagy sem. Ő messziről szemlélve egy szimpatikus ember, ezt 1-2 írása és több vele készített interjú/beszélgetés alapján szűrtem le.

Aztán eljött a nap. Negyedik napirendi pontunk lett a doki, miután Ferivel szétváltunk, mert neki munkahelyére kellett menni, így a két gyerekkel a hónom alatt iszkoltam a helyszínre. Budapest belváros, parkolóhely keresés, babakocsi ki, és gyors séta. Volt lift az épületben, csak nem fért be a kocsi…Kocsit lenthagy, gyerekekkel liftbe bebicebócázik, felmegy, köszön, otthagyja a gyerekeket, rohan vissza kocsiért, ami tele cuccal, nem lehet emiatt teljesen összecsukni, liftbe bepréselődik, csőrös pohár szétesik, földre, nadrág tiszta víz lesz, rossz emeleten szállok ki, vissza másikra, kocsit alig tudom kiszenvedni, leizzad, beesik. Peluscserék. És még betegen is. Ez a prelude.

Aztán. Lili diagnózisát közlöm és egyéb alapadatokat. Persze ez nem a területe, nem is azért mentem hozzá. De ő tudni akarja, így hosszú percekig olvassa a gépén, hogy mit kell róla tudni. Nem szólunk egymáshoz. Barnus szépen játszik, én Lilivel beszélgetek, de ő csak olvassa a Babócáját. Aztán csak elkezdünk beszélgetni, dokival.

Hogy miért is mentem? Lili viselkedése miatt, a furcsaságok miatt. Hogy segítsen: lehet, hogy Lili autista/vannak autisztikus jegyei? Merthogy van sok olyan viselkedésbeli eleme, ami annak megfelel. De hogy engem nem is a címke érdekel, hogy mit ragasztunk rá, hanem a megoldás: hogy tudom én ezt kezelni? A bezárkózottságot, hogy nem érdekli a környezete, hogy nem akar kommunikálni (bár gyönyörűen beszél), hogy csak egyvalami érdekli, és az a történetek (mesék, zenék, verek). Szabad-e kibillentenem ebből, akár erőszakosan is? Vagy várjak türelemmel? Hogy tudnék belépni a világába? Hogy tudnám neki megmutatni a mi világunkat? Milyen módszerrel? Értelmileg Lili hogy áll?

Nem fogom leírni, hogy hogy folyt a beszélgetés pontosan. Valójában ahogy múlt az idő, egyre rosszabb irányba ment a fonala. Nem is Lili került a középpontba, hanem én. Valószínűleg az jöhetett le a dokinak, hogy egy szétstrapált, szerencsétlen anyuka vagyok, aki még idegbeteg is. Hogy kapcsolódjak ki, meg pihenjek többet. Meg ő különben is az a doki, aki nem tartja jónak, ha az édesanya be van vonva a fejlesztésbe, mert nézete szerint azt szakembernek kell végeznie. És a családomnak is jót tenne, ha kicsit magamra is figyelnék. Az a kulcsa Lili fejlődésének is. Bár igaz, azt is tudja, hogy ami fejlesztési óraszám jár egy gyereknek, az meg piszkosul nem elég.

Meg hát még Lili állapotát is milyen feketén írtam le neki! Mondtam, hogy próbálok sarkítani, a lényeget kiragadni, hiszen kevés az időnk, nyilván vannak ennek a dolognak árnyalatai. Erre rám förmed, hogy így téves képet adok neki Liliről. Jaj, basszus, és azzal, hogy max. egy óránk van, és nem tudom az egész életét és minden fontos mozzanatot elmondani, nem adok esetleg téves képet? És akkor a következőkben engem próbált cáfolni. Például megcsikizte a drágámat, akinek nyilván nagyon tetszett a dolog, kacarászott össze meg vissza. Amikor abbahagyta, akkor meg Lili szólt neki, hogy „még egyszer”. És akkor a doki odaszól nekem: „Tessék. Kommunikáció.” Persze, az, nyilván a foka érdekes…Szóval ilyenek mentek, én meg egyre szarabbul éreztem magam, hogy rossz irányba megy a beszélgetés és sem Lili problémáit nem látja, amik miatt én őt felkerestem, sem engem nem úgy lát, ahogy én magamat. Nagyon rossz élmény volt. Nem is tudom, hogy éreztem-e magam valaha ilyen rosszul beszélgetés során. És valahogy tehetetlen is voltam, nem tudtam visszaterelni a rendes kerékvágásba. Aztán letelt az egy óra, és hopp, hirtelen vége is szakadt a kellemetlen perceknek. Amúgy Barnusnak is sikerült rátenni egy lapáttal: természetesen elunta magát időközben, ami tök normális, és a virágok kis granulátumait (nem tudom, mi a nevük, föld helyett kapják a virágok, és olyan, mint valami barna színű macskaalom) marokszám vágta földhöz, mert az meg vicces…(amúgy az J)

Amit megtudtam, hogy Lili szerinte nem autista, ne is autistáknak kidolgozott módszerekkel közelítsük meg, értelmi képességeit majd tesztekkel mérik, de valóban el van maradva kissé. Kellene nekem gyógypedagógiai támogatás otthonra. Ja. És még pár apróság, itt most nem fontosak.

Azóta sokat morfondíroztam a dolgon. Kicsit eltávolodva tőle. És ott kezdve, hogy vajon minek is mentem én oda, mit vártam? Igazán rájöhettem volna már, hogy a neurológusok nem tudnak semmit mondani. De most komolyan! Diagnosztizálnak? Nem nagyon. Minimálisat. Elküldenek más szakorvoshoz, esetleg vizsgálatokat írnak ki (vérvétel kromoszóma vizsgálathoz, anyagcserevizsgálat, MR, stb.) Lehet, hogy sokat tudnak az agyról, de vajmi keveset visznek előre. Terápiás eszköztáruk is minimális. Kivételt képezzenek azok, akik beavatkozásokat végeznek, gyógyszereket írnak fel, állítanak be. De azok speciális esetek, és időszakosak. A mindennapokban olyan megoldások, módszerek kellenek, melyek eredményre vezetnek: azaz a sérült gyerekek az átlagot meghaladó ütemben képes legyenek fejlődni, hogy korosztályuktól való elmaradásukat valamikor a távoli jövőben behozhassák vagy a távolságot minimalizálják, mindamellett, hogy boldog gyerekkoruk legyen!

Mi ceteris paribus nem megyünk több neurológushoz. És azt is látom, számunkra neurológus már nem szolgál olyan információval, ami elősegítené Lili fejlődést.

Csalódtam egy szakmában. Hm. Most jönnek a gyógypedagógusok! J

Visszaesés

2012-02-21T16:36:00.000-08:00

Visszaesést élünk meg. Lili nem akar járni. Korábban sem ment gördülékenyen ugye, de most katasztrófa. Megtanulta, hogy térdre tudja vágni magát, és ezzel kimenekül a járáskényszer alól. És állandóan menekül. Pedig nagyon motiváljuk ám! Régebben már önmagában az motiválta, hogy nem tudott térdre esni, leguggolni, leülni semmilyen formában, csak tereptárgynál és félt a dologtól, és ez a félelem vitte előre. Most meg vagány, hogy ő lehuppan térdre-fenékre. Nem tudom, hogy ez most a betegség miatt van-e vagy amúgy is jött volna?!
Más is élt meg ilyet. Többen is azok közül, akik TherSuiton jártak. Megtanult valamit gyermekük és kis idő után visszaesik. Ez vajon miért van? Hogy lábalunk ki belőle?

Amúgy meg dögrováson

2012-02-17T03:55:00.000-08:00

és nagyon sz*ranya érzésem van, mert nincs erőm a gyerekekkel foglalkozni...Már vagy három napja, megfázva, orrbedugulva, fül félsüket, izületek, bör érzékenyek, ziziség, jaj. Gyerekek is kissé, de hármunk közül én állok a legramatyabbul. Jó lenne, ha megint én lennék a kisgyerek és nem pedig a felnőtt, mindent tudó anyuka, aki gondoskodik, szórakoztat... Tegnap még az is tetézte a bajt, hogy folyamatosan áramszünet volt, így a "villanypásztor" sem működött helyettem, azaz a laptopról nem tudtam orrvérzésig Bogyót és Babócát mutatni nekik. Akinek van felesleges, az küldjön energiát, mert kezdem nagyon sajnálni magam :-)

Nevessetek

2012-02-17T03:47:00.000-08:00

Nagyon szórakoztatóak tudnak lenni a blog statisztikái.
Ma ezt írta be valaki a keresőbe: "apa nemtudja h kie a gyerek". És frankón ideirányította a kereső. He???
(A múlt héten volt egy szexuáltartalmú kereső is, inkább nem írom, hogy mi, mert egyrészt csúnya volt, másrészt nem akarom megerősíteni a keresőmotorokat abban, hogy igen, ez az az oldal, ahol ilysemi burjánzik. Biztos csodálkozott, amikor rájött, hogy ez nem pont az a hely...:-))

Lili szórakoztató

2012-02-17T03:43:00.000-08:00

Azt mondtam a fiamnak: (mert könyveken ugrált) 'Barnika,ne kelljen rádszólnom!' Épp azon gondolkoztam, hogy ez milyen hülye duma, amikor Lilike közbevágott: 'Mond azt Barnikának,h tökkelütött!:-)

Lili elfáradt a kanalazásban, én etetem. Ő kérdi:
- Kérsz? (ez azt jelenti, hogy ő kér :))
- Tessék! Hoppá, ez nagy lett! - mondom, mert túl nagy falatot sikerült adjak.
Lili megint: - Kérsz?
Mondom neki: Ok, mindjárt adom. (Épp Barninak segítek.)
Lili erre megszólal: - Nagyot kérsz. Lakomát!

Én: - Gyertek, tízórai, egyetek banánt!
Lili: - Majom eszik banánt!

Lili nyalogatja a játékvonatot. (Olvastam az okos könyvekben, hogy látássérült gyerek sokszor újból ehhez az ismerkedési formához fordul, akár általános iskolás korban is...) Próbálok rászólni, de csak jelzésértékkel:
- Lilikém, ne nyalogasd a vonatot, nem finom!
Eltelik pár perc. Lili ül a szőnyegen, ölében Fityesz babával, egyszer csak megragadja és nagyon halkan ezt mondja neki:
- Fityesz baba! A vonat nem finom!

Barni halkan dünnyögve fejezi ki, hogy ő is akar enni. Mivel éppen Lilivel vagyok elfoglalva, mondom neki:
- Te is kérsz? (Ő bólogat.) OK, mindjárt adom...
Lili úgy dönt, hogy befejezi a mondatot: - ... hogy ne sírjál!

és nekem a legnagyobb, hogy Lili sokszor úgy beszél az öccséről, hogy "a gyerek". A gyerek sír. Meg a gyerek kér, meg ilyenek. Olyan vicces. Valamelyik nap meg jött, hogy a "gyerek giliszta". A Tesz-vesz városban van egy kukac figura, Lali, és Barnuska nagyon szemezett vele, én meg becézésből Barnit "lelalikukacoztam". Ebből lett aztán szerintem, hogy a "gyerek giliszta" :-)

Ez történt

2012-02-14T04:33:00.000-08:00

A csokis-mézes puszedli. Ennyire szereti :-) Kiporciózta saját magának az embörös adagot. Ez van. Aztán minden tiszta nyál és maszat, de nem gond, én úgy is megeszem utána, mert hát igen, valakitől kellett ezt örökölni! :)

Ez van, ha valaki korán kel, ebéd meg kicsit később van. Anyja meg győzze kikurkászni a szájából a félig megrágcsált falatot...

Barnus főz III. Csak a részletekre hívnám fel a figyelmet: úszik a konyhapult a vízben, szerteszét rizsszemek, két almát is megkezdett, darabot kiköpött, a narancsot úgyszintén bepróbálta (vagy háromszor, mindháromszor közöltem vele, hogy 'narancs, nem alma', ezt suttogva utánam mondta, aztán újbólpróbálkozott...), a kancsó vízben meg egy műanyag kanálka és egy tűzoltóautó figyel. Ez egy tökéletes Barnus-kompozíció! :-)

Éljen az ifjú apuka, a nagy vadász! 12 fácánt lőtt, de csak hetet mert hazahozni. Nem véletlen. Egy jó fácánlevest, valaki?

Barnus izgatott a fácántól, érdeklődik. Olyan nagyon izgatott amúgy, hogy ez az egyetlen kép, amin nem mozdult be és csináltam vagy 15-öt. Félek, ő is nagy vadász lesz :)

Apától kapott egy fácántollat is. Nagy öröm! (Mondanom sem kell, hogy Lilit mennyire izgatta a téma... :))

Hát, ez meg talán mégsem mobilka...A gimit túlélte, az egyetemet túlélte, de fiókban porosodás közben egy taknyos nózijú manócska csak nem hagyott békét neki. Szét is szedte...

Áttörés: Fityesz baba

2012-02-13T11:15:00.000-08:00

Lili az okosító kezdeményezéseim során mérsékelten szokott figyelni, azt is rövid ideig. Ma újból elővettem a formákat, ami úgy néz ki, hogy kis papírkákon fekete nyomtatott alakzatok vannak és mutogatom őket, mondom közben, hogy melyik micsoda. Ma kb. 5-6-ot néztünk át. Szokás szerint gyorsan otthagyott a kis lapocskáimmal a francba és ment olvasni...
Délután viszont nagyon aktív lett, többek közt fogta Fityesz babáját és kihúzta az ágyrácsok között, és szeretgette, babázgatott vele (=lábánál fogva lóbálta), és beszélt hozzá. Aztán egyszer csak megkaparintotta az én ottfelejtett lapocskáimat, és mit hallok:
- Fityesz bab, figyeljél ide! Mi ez? Ez a csillag! Ide figyelj! Fityesz, nézd csak, ez a kör. Ez a háromszög......
és így tovább... :-)

Ki mit mond 2. - Lili

2012-02-13T11:10:00.000-08:00

Lili lábujjhegyen lépkedet viccesen. Én megjegyzem neki:
- Figyelj, Lili, pipiskedsz!
Erre ő:
- Kispipi és kisréce...

Én: - Lilike, gyere ide, meg kell töröljem a nózidat, mert folyik!
Lili: - Folyik a verseny

Csak úgy, a semmiből:
- Reklámot hallottak. Kapos Rádió.

- Mit csinál anya?-kérdi Lili.
- Teszi bele Lilit a hálózsákba.
- Vagy szórakozik.

Ja, és mostanában selypít. Szándékosan, és tetszik magának...

Ki mit mond

2012-02-13T03:53:00.000-08:00

Lilkómackó

Lili mókázik mellettem,én megkérdem: - Lili vicces?
Erre ő: - Vicces anya miatt! :-)

Mosogattam, hallom, hogy kis bicebócám közelít. Hozzám simul, és kicsattanó jókedvében ezt mondja nekem: - Hurráááááá, egy igazi anya! :-))) (ezt szokja mondogatni, mondjuk egy héten egyszer tuti hallom. Szerintem valami Bogyó és Babóca adaptáció lehet...)

Nézegeti a mesekönyvet és mondogatja: - csíkos majom, csíkos majom....
Odanézek, hogy kiderítsem mire mondja, és egy zebrát nézegetett :-)

Voltunk szombaton szülinapi partin. Mondom Lilinek nem sokkal azután, hogy megérkeztünk:
- Gyere, menjünk, köszöntsük föl Borit, szülinapja van, adjuk oda az ajándékot!
Erre Lili:
- Adjunk Borinak ajándékot alkalmából!

Barnuska

Nagyon lassan bővül a szókincs, de édesen, suttogva próbálgatja a szavakat. Két nagy favorit van most:
- ha éneklésről van szó, a 'Brumm, Brumm Brúnót' kéri folyton. Ha mást is énekelünk, közbevág, hogy jó lenne, ha brúnóznánk. Imádja, ha a Brúnó helyett Barnát mondunk :-)
- és, megvan a leghosszabb szó á la Barna: tolltartó. Tökéletesen mondja ki, és énekelgetni is szereti :-)
- új szófejlsztése is van, ez pedig az "apanya". Ezt mindkettőnkre alkalmazza, amolyan univerzális szülőhívó szó. A Lilit alig mondja ki, ha véletlenül kimondja, nem igazán lehet érteni. De a könnyen kimondható családtagneveket is szokta sorolni. Pl. ha beszélünk a kukiról, mert mondjuk véletlenül megfogja pelenkázás közben, felsorolja nekem a fél családot és nekem meg mondanom kell, hogy kinek van kukija, kinek nincs... :)
- Átkeresztelés vagy egyszerűsítés okán pedig a szánkó is autó. Ja, és egy autósújságot lapozgatva, egyszer csak a hírek rovatban ott pózolt a cikk mellett egy félpucér néni, az új Michelin naptárat hirdette. Barnusnak teljesen természetes volt, hogy a nő nem más, mint "kutyus". Mentségére legyen mondva, hogy olyan nagy borzos lokni-hajú néni nézett szembe a kamerával és ~~bár nem kutyapózban volt, de~~ rendesen szétnyúlva...
- Amivel meg az őrületbe kerget, az a 'nincs'. Ártatlan pofival, nagy kerek szemekkel mondja azonnal, ahogy érdeklődök valami iránt, vagy keresek valamit. Ha épp az orra előtt van, akkor is ez a helyzet. Kényelmes gyerek.

Óda a szárítógéphez

2012-02-12T12:05:00.000-08:00

Kettő ember kérte, hogy osszam meg a tapasztalataimat a szárítógéppel kapcsolatban, ha már megvan. Jelentem, egy ideje már használjuk és örülünk neki :) Aztán egy harmadik kedves ismerős facebookon keresett meg tapasztalatokért (főleg azért, hogy akkor ez most tényleg vasal-e), így úgy döntöttem, hogy a neki írt levet kicsit átvariálva megosztom a blogolvasókkal. Mármint azokkal, akiket érdekel. Semmi más nem lesz benne, úgyhogy akit nem érdekel, az ugorhatja is!

Whirlpool-t vettünk, valami AZA és utána sok szám. Középkategóriás. Aki tutira megy, az Miele-t vesz. Nagyságrendekkel drágább, de minden Miele tulajdonos el van ájulva. Én olyan 85%-osan. Azt is olvastam, hogy az olcsóbb noname típusok is vannak ilyen jók, ha nem zavar, hogy 5 év alatt tönkremennek.
Mi a vasalás miatt vettük, mert hely száradni, az van, időm viszont nincs vasalgatni. Tényleg vasal :) És öblítő nélkül is pihe-puha minden! Viszont meg kell találni azokat a programokat, melyek jók a ruhának. Volt pár félrement program, de mára nagyjából kiismertem a gépet. A titka az egésznek, hogy nagyjából ugyanolyan anyagú ruhákat tegyen be az ember, ami elég nehéz nálunk, de kiderítettem, hogy a "vegyes" program is elég ügyes. A legeslegfontosabb, hogy ha lejár a program, akkor azonnal ki kell venni a ruhát, mert különben elkezd bent gyűrődni. Általában van olyan kiegészítő gomb, hogy még a program vége után negyed órán át átforgatja a cuccokat, levegőt fúj be, ezt érdemes nézni, én mindig előre be is kapcsolom. Ha nem veszi ki az ember a ruhát ekkor sem, akkor viszont oda a vasalás, összegyűrődik durván. Akkor is gyűrődik, ha túlszárít a gép - ezt ki kell tapasztalni, hogy mikor következhet be. Egyébként amikor kiveszem a ruhákat, sokszor amolyan hullámos az egész, de ettől nem kell megijedni, mert tenyérrel simán le lehet lapogatni, összehajtani, és ahogy a szekrényben egymásra kerülnek, kilapulnak a hullámok is. Ezek nem gyűrődések valójában, és még férjem golf-pólóiból is kijönnek ezzel az "összehajtós-másik inggel lelapítós" módszerrel :) Az igazi rendes ingeket viszont továbbra is vasalni kell sajnos (van olyan Miele tulaj ismerősöm, aki azt sem vasal!), ill. a rövidgatyókat. Ami nekünk közben derült ki, és fontos, hogy a mosógép fordulatszámának legalább 1000-nek kell lennie (a mi szárítógépünk leírása alapján). Sajnos a mi mosógépünk csak 800-on pörög, így nem elég száraz a ruha, volt olyan program, hogy 3 órán át futott...1200-as mosógéppel a legtutibb! De hát az adva van, nem veszünk újat, mert amúgy meg jó az! Majd megnézzük az energiaszámlát...A mosógéppel kapcsolatban azt is érdemes nézni, hogy mekkora, hogy összhangban legyen a szárítógéppel. A szárítógép pamut programja pl. 9 kg-ot bír, az nálam két mosás (5 kg-os a mosógépem, de mindig akad valami műszálas, amit nem rakok a szárítógépbe), ilyenkor összevárom a két mosást.
Ami még eszembe jutott, hogy kondenzátorosat vettünk, ez annyit tesz (számomra), hogy egy tartályba gyűjti a vizet a szárítás közben a gép, amit minden szárítás után ki kell önteni, de nem kell semmilyen vízelvezetésről gondoskodni. Összesen csak a konnektorba kell bedugni a gépet és azonnal használható. (Helyszűkében a mosógép tetejére is lehet állítani a szárítógépet!)
Hát, ennyi. Ha van az embernek pénze Miele-re, az a tuti márka, de a 85%-os elégedettség a Whirlpoollal is elérhető :-) És az tök jó, hogy egyszerre főzök, megy a mosogatógép, a mosógép, és a szárítógép, így vasalok is, halad a munka ezerrel! A modern háziasszonyok álma! :-)
(Köszi nagyon a családnak a karácsonyi ajándékot! :-))

Sérült gyerek a családban

2012-02-09T12:19:00.000-08:00

Reni (http://msara.freeblog.hu/archives/2012/02/09/Segithet_ha_kuldeteskent_elik_meg) hívta fel a figyelmem a cikkre. A hvg.hu oldalon jelent meg (http://hvg.hu/egeszseg/20120208_fogyatekos_gyermek_nevelese), nagyban támaszkodva a Sorsfordító gyerekek c. könyvre, melyről már leírtam a blogon, hogy mit gondolok (http://orsiferilove.blogspot.com/2011/06/boldogsagrol.html).
Én nagyon sok mindent nem osztok abból, ami ebben a cikkben szerepel...
Egy érdekes momentum van benne viszont (a könyvben is folyamatosan előjön), ez pedig a gyászé. Pontosabban a folyamatos gyász momentuma. Hiszen a sérült gyerekes szülők napról napra szembesülnek azzal, hogy bizony gyerekük sohasem lesz olyan, mint amilyet képzeltek maguknak, vagy akár olyan, mint egy "átlagos" gyermek. Hiába az elfogadás, ez az érzés azért csak elő-előtör. Például amikor fordulópontokhoz érkeznek a gyerekek (pl. iskolaköteles lesz), egészen biztosan.
Én pontosan úgy érzek, mint Reni: "Bár úgy érzem, eljutottam az elfogadásig, mégis van, hogy igenis vissza-visszaesem egy-egy korábbi fázisba, de ez szerintem emberi dolog." Nálam mindez nagyban függ Lili aktuális állapotától, teljesítményszintjétől - és ez nem jó, tudom...

És akár folytathatnám Reni gondolatával, ezt is teszem :)
"DE már jobban vagyok. Bár ehhez kellett egy remek Társ, amilyen nekem VAN." Merthogy a cikk idézi a könyvet, miszerint a sérült gyereket nevelő párok 80%-a nem marad együtt. Nyilván, ilyen is van, sajnos. De, Feri szerint (és szerintem is) pontosan a sérült gyerek erősít a kapcsolaton, még összetartóbbá teszi a családot! Legalábbis ez a mi tapasztalatunk. És hogy ne legyen túl nagy a szám, érdemes bemásolnom a cikk első kommentelőjének a véleményét, aki nem más, mint Szirka anyukája (http://szirkababa.blogspot.com): "Hogyan lehet egy olyan forrásra hivatkozni, amelyben egyáltalán nincs irodalomjegyzék, sem lábjegyzet - magyarán nem tartalmaz adatokat? Ezt a szép kerek számot nem ártott volna valami konkrétummal alátámasztani, (esetleg megemlíteni, hogy más kutatások teljesen másra jutottak: erinto.postr.hu/elhagyjak-e-az-apak-fogyatekos-gyermekuket ) mielőtt riogatni kezdik vele az embereket. Biztosan szenzációsabb így a cím, mint mondjuk 30%-kal, de megéri pár kattintásért eladni azokat az újszülötteket, akiket az ilyen tévhitek miatt nem visznek haza a kórházból a szüleik?" Na ugye? :-)
És ha már ilyen vidáman, mosolyogjunk még egyet, megint csak magunkra vonatkoztatva (idézet a cikkből):
"Az is segíthet a szülőknek, ha dicsekedhetnek kicsit a gyógyulásban elért eredménnyel, legyen szó csak arról, hogy a gyermek megtanul járni, pedig azt állították róla, hogy sosem fog, ..." DICSEKEDHETNEK és CSAK ARRÓL, HOGY...hát ja. Már aki dicsekvésnek fogja fel...no meg a CSAK. Ha tudná a kedves valaki, aki e mondatot alkotta, hogy mekkora munka és küzdelem van abban a gyerekek, családok és terapeuták részéről, hogy CSAK a járás összejöjjön...

Bölcsikében

2012-02-08T05:33:00.000-08:00

Egy héten kétszer 2 órában Töttyömpöttyék elmennek bölcsikébe. A világ legjobb dolga értük menni, úgy örülnek nekem! :-))) De ott is nagyon jól érzik magukat ám! Ha kérdezem a bölcsis nap reggelén őket, hogy menjünk-e, Barni hevesen bólogat, Lili meg vagy azt mondja, hogy "angolozni", vagy azt, hogy "énekelni". Mert mindkettő van a két órában! Nagyon szeretjük a bölcsikét (www.tuskevarnapkozi.hu)!

Barnus háttal a széken (megzabálom), Lili ölben (nagyon figyelve). Éppen angol órán tapsolnak (clap your hands!)

Lili viszi a könyvet a Mikulásnak és nincsen különösebben meghatva, bár szimpatizál.

Barnus fél, nem baj, anyuka átveszi a csomagot azért.

Anyuka a csomaggal bíbelődik, Barnus már épít (a Mikulás nagy építőjátékot hozott ám a bölcsikének), Lilit meg pont nem érdekli semmi, csak hogy hol a könyv az asztalról :)

Barna főz, majd megpihen

2012-02-06T13:38:00.000-08:00

Ez volt a múlt hét. Asziszi nem látom...odatolta a széket, vitte a kis maroktrakeszt, felvágta a pultra a játékot, hogy majd kelleni fog, majd felmászott a székre, megkóstolta a kolbászt, kiköpött belőle darabokat, majd beletúrt a reszeltsajtba, kétpofára tömte, szanaszét repült, aztán a mobilkáját belegyömöszködte, amikor nem bírtam tovább és leállítottam a műsort :-)

Ez meg ma:

Csináljunk puha ágyást a krumpli héjából, arra fektessük rá a meghámozott krumplikat, majd az egész tetejére szórjunk egy kis krumplihéjat, amiből sosem lehet elég. Azt egyébként meg is kell ám kóstolni! Aztán díszítőelemként szintén a héjjal lehet manipulálni, mehet a járólapra, hanyagul-lazán elrendezve. Végül vegyünk ki egy hámozott krumplit a fazékból és tegyük a krumplis kosárkába. Csak úgy, anyánk örülni fog neki, ha megtalálja...

...vagy tehetünk bele többet is, úgy még nagyobb lesz az öröm! :)

Aztán másszunk fel a konyhapulthoz támasztott székre és vegyük ki az összes evőeszközt a fiókból. Többszöri felszólítás esetén a késeket ne piszkáljuk! Aztán a gofrisütőt és a kintfelejtett vizespoharat lehet karistolni és bökdösni a tetszőlegesen kiválasztott szerszámmal. Anyánknak tetszeni fog!

Végül meg lehet pihenni egy kis Bogyó és Babócára. Jótestvéri együttnézés.

Szóval, ez a szakács-vonal határozottan erősödik...

Almázgattunk

2012-01-29T12:49:00.000-08:00

Nos hát, voltunk mi már koncerten, komolyzenein, mert alapjában véve rém komolyak vagyunk, ha arról van szó, így felkerestünk Fellegi Ádám bácsit a kis bicebóca társakkal (http://orsiferilove.blogspot.com/2010/06/fellegi-adamnal-jartunk.html), jó rég. Akkor még Barnus éppen kifejlődőben, pocakban, biztonságban zötykölődve. Azóta jól kifejlődte magát az uraság, és a mai nappal első könnyűzenei élményét is kipipálhatta.
Siófok, Alma Együttes! :)
Teltházasnak tűnt a helyzet, mázlink volt, hogy volt 2x2 hely egymás előtt-mögött (mit nekünk előrendelés, haggyanakmá). Lilkó velem, Barna úr apjával mögöttünk. B. már attól túl lett stimulálva, hogy körbenézett a kakasülőn és látá a sok-sok gyereket. Megilletődött, de tetszett neki. Lili a szokásos műsort nyomta: "vizet! mesét! vizet! mesét! ... vizet!" Aztán jöttek az Alma fiúk, a húrok közé csaptak, de elkövettek egy hibát: Bogyó és Babóca introval kezdtek. No, Lili kiugrott a székből és herkulesi erővel törtetett volna előre, hogy "Bogyó és Babóca! Nézzük! Mesét!". És totál kész lett, hogy nincs mese :-) Innentől kezdve én válságmenedzseltem, figyelemeltereltem, és meséltem, hogy mi történik a színpadon és ha beszéd volt, akkor tök hülyén hangozhatott a körülöttünk ülőknek, de papagájként ismételtem az elhangzottakat leányzónak érdekesen intonálva, énekelve, suttogva, akárhogy, csakhogy ne ordítson, hogy márpedig ő Bogyót és Babócát akar nézni...talán bírta félidőig. Akkor ki kellett menjek vele, hogy sétáljunk egyet. Egy jó nagyot. Egy jegyszedő néni öregnénis gyerekszerető mosollyal elnézte a tündérkém közben, majd egyszer csak megkérdezte, hogy mi a baja. Mondtam neki, hogy kicsit nyűgös, fáradt. Erre új kérdés: "és amúgy?" És képzeljétek, nagyon fura volt, hogy meglepett a kérdéssel, mert valahogy eszembe sem jutott, hogy "amúgy" Lilkómackó valóban sérült baba. Egészen egyszerűen elfeledkeztem róla, hogy erre vonatkozott első kérdése is :-) Aztán sétálunk tovább le-föl (szigorúan kézen fogva, ugyanis sikítással jelezte, hogy most nem adja le a full magánszámát), egy nagymama unokáját öltöztette éppen, és kedvesen szintén megkérdezte, hogy mi baja Lilinek. Beszélgettünk.Gyógypedagógus volt, egy alapítványt vezet sérült gyerkőcöknek. És sétáltunk tovább. És tovább. És akkor egyszer csak véget ért a móka. Nem is tudom, hogy a "tilinkós" szám volt-e, Lili nagy kedvence, pedig nagyon rákészültünk (vagyis ő. Előző nap otthon vagy 8x egymás után lejátszatta velem :))
Barnus tényleg túlstimulálódott, mert bár volt olyan is, hogy ezerrel táncolt apja mellett fülig érő vigyorral, a végére csak nézett ki a fejéből, próbálta processzálni a történéseket, de nem ment neki...már az álom szélén volt, amikor vége lett a koncertnek.
Mi jól elszórakoztunk Ferivel, bár a Lili-féle különprogramot megspóroltam volna mondjuk. Egy aprócskát még kicsik az ilyen eseményekhez töttyömköttyék, azt meg eddig is tudtuk, hogy Lilivel nem egyszerű, hanem inkább fordulatos az élet! :-) Pár év múlva folyt.köv. Addig is hallgatjuk szorgalmasan Almáékat! :-)

És a fényképes dokumentáció...

Tökmag Barna a magasítón ismerkszik

Lili örül, mert még nem tudja, hogy nem lesz 'Bogyó és Babóca' mese

Töttyömpöttyék Gáborral, az Alma Zenekar énekesével. Barnus a Mikulásos sztori óta bizalmatlan egy kissé :-)

Barnus menekülőre fogja. Lili boldog, van könyv!

Hát, nem lehet mit tenni, Gábor bár határozottan nem a Mikulás, azért gyanúúúúúúúús :-) Én meg feladtam a sztárfotózást ezzel a képpel: háromból kettő mosolyog, elég legyen.

While My Guitar Gently Weeps

2012-01-29T11:30:00.000-08:00

Bátortalanul

Ezt fotózzad idesanyám, míg megvan a pengető izé, és nem dugom el a traktoromba, hogy napokig keressétek!

"THE LOOK" - ez a nézés üt! Nagyon bitangul tudja művelni ám. Betyár.

Ez meg a kötelező tündibündi :)

(Aki meg végig morfondírozóban és ezerrel zoomol, azzal itt közölném, hogy nem, Feri nem pucér alul sem. Bocsi.)

Headbangig Mátyás királyra

2012-01-26T11:44:00.000-08:00

ez egy szolid verzió, aznap este nem ez volt az első Mátyás kircsi nézés, plusz nem volt délutáni alvás, úgyhogy itt még annyira nincsenek is elemükben. De azért jó, nem? :-)

Kicsattanó testvéri szeretet

2012-01-24T03:58:00.000-08:00

Ebédelünk hármasban, Barnus közben tologatja a kis traktorját (belefér egy gyerektenyérbe, akkora) a tálcán, mert nyammogni csak úgy uncsi. Egyszer csak a trakesz a borsófőzelékben köt ki. Barni kiveszi, és nagyon nem tetszik neki, hogy összekoszolódott. (Tisztaságmániás lesz, mint az apja, vannak jelek...) Elkezd magas, dünnyögő sajnálkozó hangot kiadni és rémült fejjel mutogat az összekenődött traktorra.
Erre Lili kárörvendően megszólal:
- Vinnyogjál! Vinnyogjál csak!
(A Cerceruska c. mesében vinnyog a kis őzike, aki valójában Cerceruska elátkozott húga, onnan ismeri a szót. De hogy ennyire tisztában legyen a jelentésével, azt nem is sejtettem :))

Reggeli után, Lilike kicsattanó dalos jókedvében ezt mondja:
- Énekeljük azt, hogy Barnika, Barnika, szamarabb a lónál!
:-)

És a tolmácsnő:
Reggeli szent heverdénkben, amikor mind a négyen ezer felé nyúlunk a franciaágyon, Barnus nagyon mondani akar valamit, de csak ilyesmit értünk:
- pács pács ótó.
És ismételgeti. Barni nyelven márpedig a pács vagy kalapács, vagy bácsi, az ótó meg autó. Próbálom rávenni, hogy mondjon mást is, de csak ezt hajtogatja.
Lili egy idő után elunja a dolgot, és unott, vontatott hangon megszólal:
- Kalapos bácsi van az autóban.
És akkor leesett: van egy mesekönyv, amiben kalapos bácsi ül egy autóban, Barnus azt kérte! Köszi Lili a fordítást! :-)

Kulcsszavak, melyek alapján a blogra leltek valakik

2012-01-21T12:31:00.000-08:00

- 2,5 éves gyerek pókhasú
- autópályás torta

Csak gondoltam kis színes gyanánt megosztom, én jót mosolyogtam :-)

Édes

2012-01-21T12:28:00.000-08:00

Én, amikor Lilike bohóckodik, Barnus meg utánozni kezdi: Egy bolond százat csinál!
Erre Lili tökéletesen énekelve: Jön már, jön a század. Nézd a katonákat, fegyverük, vaskezük védi a hazánkat!

Én: Elment papi, a mami és Pannika. Pá-pá!
Lili: Elment Pannika. (szünet) De visszajön! (boldogan) Visszajön, mert várja a rajongója!
(Én mondtam neki a napokban, hogy a rajongója vagyok a gyerkőceimnek :-))

Lili: Jó anyának, mert van két kicsi tökmagja!
(Szava járása lett, hogy "Jó anyának, mert..." és mindig mást mond :-))

Megkönnyebbülés

2012-01-21T04:41:00.000-08:00

Még mindig nem tudom elhinni, hogy jár Lilike! Olyan nagy csoda ez nekem! Még akkor is, ha nagyon nem tökéletes az a járás, bicebócás. Sőt, magától nem is akar menni a drága, továbbá álló helyzetből (támaszkodva valaminek, mert simán állni sem tud még) elindulni sem mer/akar. Felállni meg csak azért, hogy elmenjen valahova persze kizárt esemény. Tanulgatja.
Reggelente kicsit mindig rosszabb a helyzet, a reggeli utáni wc-zéshez nem nagyon akar elbotorkálni, minden nap olyan volt eddig, mintha elfelejtette volna a dolgot reggelre. Én meg izgultam a visszaesés miatt. Mint régen a mászásnál: hiába tudott már, nem akart mászni, csak nyűg volt neki nagy ordibálással, amikor imádott laptopját húztuk előtte, hogy menjen érte...De nem esett vissza - szerencsére. Tökéletesedik napról napra! Már előfordult olyan is (egyszer:)), hogy a sütőnél ácsorogva (merthogy főzünk sokat, két gyerek fürtökben lóg rajtam, de élvezem többnyire :)) az átellenben lévő hűtőhöz odamerészkedett. Elengedte a sütőnél a pultot és nekibátorkodott :-)

Éreztem a megkönnyebbülést, hogy Lili elindult. Hogy ez is megvan, kipipálhatjuk! Maradt a látás. És a nemlátás miatti értelmi erősítés. És ki tudja, hogy a hormonokkal mi lesz, mert a szembetegsége jó pár hormonszint gebaszával is társulHAT. Ennyi.
Annyira emlékszem, amikor még viszonylag a kezdet kezdetén Judittal beszélgettem Liliről, és említettem szinte csak futólag, hogy a mozgása is elmaradott, de ezzel annyira nem törődök, mert érzem, hogy behozza lemaradását...Aztán egyre jobban kiderült, hogy bizony rá kell feküdnünk a mozgásra, nem is kicsit.
Annyira emlékszem arra is, amikor itthon a nappaliban Lilkó csak feküdt a hátán egy takarón, mosolygott és rém elégedett volt a világgal, de meg nem mozdult volna, a játékaiért alig nyúlkált, én meg csak buzgón simogattam és nagyon szerettem és nagyon aggódtam, hogy mi lesz vele. A korosztálya ugyanis akkor már mászott, rohamtempóban. Ő még megfordulni sem tudott hátáról hasára vagy akár fordítva.

Sokan írtak nekem levelet privátban, vagy akár a levelező listán is, hogy mennyire becsülik azt a munkát, ami ebben a járásban benne van. Zavarba hoztak nagyon.
Először is azért, mert ez alap. Alap, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a lányunkért, aminek értelmét látjuk és amit anyagilag bírunk. Hiszen imádjuk! Nem hiszem, hogy normális családi háttér mellett más ne ezt csinálná. Már csak azért sem, mert nincs más választás, csinálni kell és kész!
A másik pedig a dolgok relatív volta. Lilivel nagyon nagy a szerencsénk, hogy "csak" ennyi problémája van és hogy ilyen szépen, látható ív mentén fejlődik,még ha kicsit lassan is. És hogy kommunikál (nem is akárhogy :)) és hogy úgy tűnik, az értelmével sincs probléma (látássérült gyerekeknél ez csak később mérhető). Ez irtózatosan nagy szerencse! Nem egy családot ismerek, ahol ezekből hiányzik valami, vagy több valami, vagy akár minden...(és/vagy ráadásként van más is...) És a fejlődés is alig látható, vagy iszonyatosan, kegyetlenül lassú. Én ezeknek a szülőknek a munkáját becsülöm, de nagyon-nagyon! Több kisgyerek hosszú évek kemény munkája után jut el addig, hogy talán fog tudni járni, mások lehet, hogy sohasem... És az ő szüleik is ugyanúgy hajtják a dolgokat, mint mi, és hisznek a gyerekükben és mindent megadnak neki, amit tudnak. Még akkor is, ha sok esetben külső, tárgyilagos szemlélő azt gondolná, hogy minek... Én tiszta szívemből kívánom az összes küzdő ismerős és nem ismerős anyukának, hogy mihamarabb ők is tapasztalják meg a megkönnyebbülés érzését!!! És nagyon-nagyon sok erőt kívánok!

És persze folytatjuk mi is! A járással még rengeteg a tennivaló, de már megkönnyebbülve haladunk ezen a téren. A látás kerül megint a középpontba. (Önmagában a járás is fejleszti ám a látást!) Van egy út előttünk, körvonalazódnak már a dolgok. Megint egy olyan irány, melyet annyira nem támogatnak esetünkben, mert a Lili szembetegségével ez a módszer állítólag nem javítja a látást. Én meg hiszek benne. Mindenképpen megpróbáljuk. Majd mesélek, de az még kicsit odébb van...

(És képzeljétek, a kis idegrendszere mostanra kezd megnyugodni, valószínűleg ez a járás dolog kicsit felzaklatta. Nem aludt délutánonként, és bekakilt - pedig ez csak akkor van, ha beteg, már jó ideje. Már úgy tűnik, rendeződött minden. Alszik a lány! :-)

Nem bírom abbahagyni

2012-01-21T03:54:00.000-08:00

A kivis csoda muffin, ami habkönnyű és fincsi
2 kivi
12 dkg vaj (vajjal finibb, mint margarinnal és jobban is eláll, bár nem nagyon lesz erre esélye :-))
1 cs van.cukor
12.5 dkg joghurt (én citromos Danone-t használok, a leírás natúr vagy kiviset mond)
3 tojás
12 dkg cukor
18 dkg liszt
1 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna

- Sütőt előmelegítjük 200 fokra.
- Tojás, felolvasztott vaj (mélytányérba vajat, 300 Watton kb. 2 perc és kész), cukor, van.cuk, liszt: összekeverni habosra
- Fentiekhez: liszt, sütőpor, szódabikarbóna. Alaposan összedolgozni.
- Hámozott kivit picike darabokra vágjuk és bele a masszába óvatosan.
- Formákba töltjük a masszát (azok háromnegyedéig), 20-25 percre sütőbe megy.
(Forrás: A legfinomabb muffinok receptjei 3.)

Maradék szaloncukor muffin
25 dkg liszt
18 dkg cukor
1 sütőpor
10 dkg vaj
1 tk fahéj
4 dkg kakaó
2 tojás
1/2 dl olaj
2 dl tej
kb. 8 db vegyes szaloncukor

- Sütőt előmelegítjük 180 fokra
- cukor, vaj, tojás: habosra keverni (vajjal u.úgy eljárni mint fenti receptnél)
- összes többit zutty bele a szaloncukron kívül
- szaloncukrokat aprócska darabokra vágjuk és beleborítjuk a fenti masszába.
- formákba töltjük a masszát (azok háromnegyedéig), kb. 20 percre sütőbe megy.
(Forrás: az én drága Enim. Nála persze rendes csokis muffin néven fut. Amikor nincs karácsonyközeli állapot, akkor szaloncukker híján az lesz a járható út: apróra vágott csokidarabokkal kell túrbózni. Eredeti receptjében 20 dkg cukor szerepel és 5 kakaópor.)

Hami-nyami mindenkinek! :-)

Elindult!!!

2012-01-15T04:29:00.000-08:00

Lili elindult, hüpp, hüpp :) 2 éves, 7 hónapos, 3 hetes, 3 napos korában. Egyedül. És másnap is tudja és tudja és tudja. Én meg nem akarom elhinni. Csoda.

A 2 hét TheraSuit és Magda megtette a hatását. És a korábbi TheraSuit Kasiával. És mindenki más munkája is benne van: Erikáé még nagyon. És Katáé. És persze Lakatos Kati T-SMT-jét és HRG-jét sem hagyom ki. És anyut sem. És azokat sem, akik csak rövidebb ideig foglalkoztak Lilivel, pl. Szegeden. Vagy Doman bácsit. De elsősorban Lilinek megy a nagy cuppanós, az ügyes kis buksjára, lábacskájára, mindenére.
Lehet velem madarat fogatni, de bizony ám! :-)))

Jump, jump!

2012-01-15T04:22:00.001-08:00

TheraSuit terápián. És élvezi, élvezi :-)

Visszatértünk

2012-01-14T04:22:00.000-08:00

Itt is vagyunk teljes valónkban, csak fuldoklunk a tennivalóban. Gyakorlatilag Karácsony óta nem voltunk itthon, vagyis igen, de csak 1-1 napra, általában pakolni, hogy induljunk tovább, Feri meg hol itt, hol ott. Úgyhogy most lakás romokban, még áll a fa, de alatta már tűlevéltenger, halmokban áll a szennyes ruha, a vasalnivaló, az átlagosnál is katasztrofálisabban. Hozom be magam, de nem egyszerű, úgyhogy majd a bejegyzések is ennek függvényében fognak itt megszületni.
Van miről. Az elmúlt 2 hétben Budapesten jártunk, Lili TheraSuit terápián volt. Még kis filmecskék is készültek a kisasszonyról, teljes harci díszben (TheraSuitban). Hamarosan töltődik...kitartás! (Ezt akár magamnak is mondhatnám :))

Karácsonyra

2011-12-21T05:24:00.000-08:00

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Reményik Sándor: Kegyelem)

Mézeskalács és fenyőfaillatú csillogós Karácsonyt tömény boldogsággal, kellemes pihenéssel és jóleső sürgéssel-forgással!

Napjaink

2011-12-21T05:14:00.001-08:00

Facebookról, cetliről - az elmúlt pár nap

2011-12-21T04:42:00.000-08:00

Lili tegnap este: Anyázzunk-banyázzunk!
És reggel, amikor kihozom a szobájából: Hurrá, hurrá, egy igazi anya!

Lili a WC fedelét csapkodja a falnak, miközben ül a WC-n. Hallja, hogy megyek felé, megszólal:
- Anya mérges?
- Nem, nem vagyok mérges, csak leveszlek. - mondom neki.
- Akkor Lili mérges. - mondja ő :)

Lili telefonál : helló, helló, én vagyok anya ... anyuka... pedig Lili vagyok ... csak Lili siet... közben Barni tésztaszűrővel a fején röhögve rohangál :-) annyira nagyon viccesek :-)

Lili közölte a bankban ma, hogy a türelem a hosszú élet titka, majd távozáskor odavigyorogta, hogy "good-bye, honey". ;-)

Tescoban jártam, kerestem karácsonyi kiszúróformát. Na, lehet tippelni, hogy milyen típusúak voltak! Segítek: pár darab volt csak egyetlen fajtából: picike halacska-formából. Gratulálok. De a Kikának is, webes keresője a 'kés' keresésemre 213 találatot adott, amiben még kültéri fali lámpa is szerepelt. Végtelenül releváns... De a legviccesebb ma akkor is a lányom volt, aki 2.5 évesen már tudja, hogy mi lesz, ha nagy lesz: "Lilike pék akar lenni". És ez ma töbször is elhangzott ellentmondást nem tűrően :-)

Itt a vége,

2011-12-16T04:59:00.000-08:00

fuss el véle...
Hát ennyi volt, gyerekek: http://nescafe3in1-effekt.hu/dontosok . Úgy látszik, ez nem a mi utunk, nem kerültünk be a döntőbe... De ne legyetek szomorúak, az úgysem normális dolog, hogy valamiért ne kelljen megdolgozni, hanem csak úgy az ember ölébe pottyanjon! (Ezért is vettem a héten lottót :-)) Köszönöm mindenkinek a szavazatokat, hírverést, lelkesülést, ilyeneket :-) Aki még bírja hévvel, az szavazzon kedvenc Borsóházunkra, jó eséllyel indulnak a legtöbb szavazatért: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/a49e88e941 és hát Lilike is kisborsó :-)

És ha lesz folytköv, amit egyelőre homály takar, arról itt lesz híradás: http://kaposvaricsodamanok.blogspot.com/
Ha nálatok van ötlet, írjatok oda bátran!

Jóság-folt

2011-12-13T14:09:00.000-08:00

Barnussal egy öröm sétálni! Mármint nem. Az addig OK, hogy már nem marad meg a babakocsiban, ez természetes, életkori sajátosság, egészséges a gyerek. Kivesszük, és mit csinál? Konkrétan tinédzsert alakít! Hogy ő kérem szépen nem is velünk jött, azt sem tudja, hogy kifélék-mifélék vagyunk, és látványosan az ellenkező irányba tart, mint mi és abszolút nem hallgat a nevére, ha hívjuk. Szokják mondani a módszert, miszerint jó hangosan köszönjünk el a gyerektől ilyenkor, hogy "na csá, fiam, mi amarra megyünk, majd jössz, ha gondolod" és hátat fordítunk neki, és elbattyogunk a duzzogási ponttól, de BB-t ez egyáltalán nem hatja meg. Semennyire sem. Egy picit megrökönyödik a dolgon, hogy ennek a felnőttnek meg mi a franc baja van, miért nem követi őt járatlan útján, de aztán vállat ránt és megy tovább arra, amerre előzetesen kiszemelte. Ez rendszerint valami üzlet bejárata, vagy konkrétan a kínai bolt a fotocellás ajtójával, esetleg valami kihívásos terepelem, mint lejtő vagy lépcső, és társai. Úgyhogy pár méter és másodperc múlva úgyis futhatok vissza utána...
Ma nem csinált semmi különösebbet, csak amikor egy ilyen tinédzseres akciója után próbáltam begyűjteni, ő elfutott előlem, és élvezte a dolgot, kuncogott hozzá nagyokat. Az ám, csakhogy nem figyelt az orra elé, hanem hátrafelé kacsingatott, így borulás lett a dologból. Pofikára. A végeredményt itthon megörökítettük: tiszta seb a nózija, és hát a homloka sem szép!
Egy jó dolog következett mindebből: végre anyás lett a fiam :), mert fel kellett emeljem vígasztalandó, és úgy sétáltunk, és esze ágában sem volt elkóborolni. Sőt, amikor letettem, hogy azért mégis, nem egy Lili-súly, de azért a karom ilyen hosszú távot akkor sem bír, ott maradt mellettem, és egy ismerős kislány ölelős odarohanását sírással reagálta le. Szerintem nem tart már sokáig ez a mennyei állapot, de azért reménykedem. Ez a nagy serdülős alakítás még olyan nagyon korai, a bújás meg olyan nagyon jól esik! :-)

Lilkómondja

2011-12-12T11:58:00.000-08:00

Mostanság mindenért megdicséri vagy megdicsérteti magát. Pl.:
- Nagyon felálltál, ügyes vagy! Anya tapsoljon!
És igen, ilyenkor tapsolni kell! :-)

Azt írtam már, hogy olyat mondott a drágám, hogy:
- Az a baj, hogy BB mohó!
Az öccse...

Feri le szokta vinni Barnust a picébe, hogy megnézzék a tüzet, meg hogy hogy áll a fűtés. Egyik nap is szólt Feri, hogy mindjárt megy le, majd el is indult.
Lili megszólal: - Apa lement Barnussal a pincébe.
Én: - Nem, drágám, Barnus most fent maradt.
Mire Lili: - Barnus visszajött!

Lili legkirályabb dumája: Lili nem nyafog, anya fog :-))))

Holnap éjfélkor

2011-12-12T00:59:00.000-08:00

vége az első körnek, a zsűri visszavonul elefántcsonttornyába, hogy a 30 továbbjutót kiválogassa a több mint 400 projektből. Úgyhogy addig kérhetek még egy NAAAAAAAAAAAGY hajrát Tőletek? :-) Hintsétek az igét, osszátok a hírt, buzdítsatok ismerősöket, barátokat, közösségeket szavazásra, óriási szükségünk van rá! Itt: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/87d828b617 Nagy köszönettel! :-)

Mikulás - van másik!

2011-12-07T04:43:00.000-08:00

Ferivel végignézegettük kincseinket Mikulás előtti este, miután kismanóékat letettük aludni, kiválasztottuk, hogy ki mit kapjon, és összekészítettük a motyót a kiscipőkhöz. Aztán nem sokkal később kezdődött a buli, ugyanis Lili bejelzett a nem hisztis, hanem inkább vészjósló hangján, bementem, és kiderült azonnal, hogy megy felfelé a láz. Már remegett. Kihoztuk a szobából, azonnal kúp, meseolvasás, de közérzetileg nagyon ramatyul volt a kis tündérem. A kúp nem volt olyan gyors, mint ahogy a láz ment felfelé, így hűtőfürdőzni is kellett. Nagyon vacogott a drága, de sehogy sem akart kijönni a vízből, élvezte. Én okosan tudtam, hogy max. negyed órát lehet ilyenkor a vízben, amit ki is használt Lili. Aztán bevittük az ágyunkba, és olvastam neki. Ekkor érkezett a lázgörcs. Olvastam én, hogy a leszálló ágban támad, de nekünk eddig egyszer volt ilyen (vagyis sokkal ilyenebb), és az pont a felszálló ágban ért minket. A korábbival összehasonlítva igen békés volt. Lili végig eszméleténél volt, de szabálytalan időközönként a fejecskéjét jobbra feszítette a jobb karjára, amit szintén befeszített kb. 2 mp-ig, majd elernyedt. Ez olyan 20 percen át ment, majd leállt. Amikor Feri maga mellé fektette, már jókedvű is volt, közölte, hogy imádja az apját, meg szereti (én meg anya-banya vagyok...), és elaludt köztünk. Az éjszaka során keresztbefordult, úgyhogy ő szépen, nyugiban aludt, mi Ferivel meg hánykolódva, folyamatosan felébredve. Reggelre meg nyoma sem volt a láznak, Lili majd' kicsattant a jókedvtől! :-)
Így bevállaltam a mikulásozást, a családi napközinkben! Jó volt nagyon. BB szokás szerint borzalmasan félt, nem lehetett odatuszkolni a Mikihez, aztán ölbe kaptam, úgy mentünk ki, és persze úgy már nagy volt a szája, még a csomagért is odanyúlt. Lili meg szokás szerint olvasott, nem akarta letenni a könyvet csak mert a Mikulás színe elé kell járulni! Fogtuk hát a könyvet, és úgy mentünk. Beletette Miki ölébe, majd fülezni kezdett és várta, hogy vajh' mi fog történni. A csomag nem kellett neki, viszont a pirosruhás hasát nagyon érdekesnek találta, ütögette, pofozgatta :-)
Ja, és hát a reggelünk, az is aranyos volt. Lilinek a Bogyó és Babóca Évszakos könyvet adtuk és zsírkrétákat, Barnusnak filctollakat és egy szerszámokról szóló mesét Marék Veronikától (húgomtól kap játék-szerszámkészletet karácsonyra, azt felvezetendő). No és pici csokis piroscsomagot, és a kettőnek egy virgácsot, hogy tanuljuk a kifejezést. Nagy volt a boldogság! Lili piszkosul örült Bogyóéknak, és azóta is mondogatja, hogy óriás könyvet hozott a Mikulás :) A zsírkrétákat viszont még csak meg sem fogta...Barnus a tollaknak örült nagyon, de azért büszkén hurcolászta a könyvet is, apjával elolvastatta. Úgyhogy remekül sikerült az első mikizés!
Tegnap este meg sógornőmék tettek a bejárati ajtónk elé csoki-Mikulásokat. Amikor mentem begyűjteni őket, Barnus követett, így a kezébe adtam az egyiket, hogy akkor ez az övé lesz. Én meg mentem a konyhába. Barnus követett, és bekapta a Miki fejét. Mondom neki, hogy nem, a csomagolást le kell róla venni, így nem szabad bekapni. Erre egy hirtelen mozdulattal egy nagy csomagolást lekapott róla, én meg rávettem, hogy dobja ki a szemetesbe, majd agyon dícsérgettem, amikor megcsinálta. Majd elkezdte nézegetni a kezében tartott Mikulást, odament a kukához és az egészet jól belevágta. Mondtam neki miután kiröhögtem magam, hogy nem, ezt meg lehet enni, nem szemét. Kivettük szépen, ő meg elvonult a konyhából. Én elvoltam a vacsi készítésével, amikor egyszer csak mit veszünk észre Ferivel? Pár apró darabka kivételével Barnus megette az egész Mikulást!!! Nem volt kicsi, az a közepes méretű volt...(de mázlink volt, evett még rá bundáskenyeret!)
Hát ez volt. Képek készültek a bölcsikében, majd biztos megkapjuk őket. Meg majd egyszer, ha végre lesz laptopom, a kamerában levőkből is megosztok párat!

924

2011-12-05T06:16:00.000-08:00

nagyon csodálatosak vagytok! Már ennyi lájkunk van!
Beindult ugyanis a "gépezet", születtek önkénteseink, akik hintik az igét ismerőseik közt, csoportjaikban, blogposztok is termettek, én meg gerillaharcosként küldözgetem rövidke levélkéimet témaközeli (facebook) csoportoknak (kaposvári és/vagy gyógypedes, fejlesztős és/vagy zenés).
Tegnap este kicsit böngészgettem a "versenytársakat", és bár nem volt időm totálisan feltérképezni a helyzetet, de kb. az 5. helyen állhatunk. Ez a 300 pályázóból jó, nagyon is, de a célt tekintve még kevés. Automatikusan ugyanis csak az első két legnagyobb szavazatot kapott projekt nyer, további három nyertest viszont zsűri választ ki.
Az, hogy 1000 lájkunk legyen, már nem elég, mert a többiek is belehúztak...A legsikeresebb egy fiatal srác projektje, aki hajléktalanokat segítene, ő nekem is szimpatikus nagyon. Van egy csajszi, aki alternatív történelem könyvet adna ki, karikatúrákkal, ő is befutó. Aztán van valami papírmadár röptetős téma, ezt nem néztem meg még, meg van egy fiatal gimis srác, aki Kiskunfélegyházán (?) csinálna ifjúsági központot a belvárosban. És aztán jövünk mi. Körülbelül.
Úgyhogy még "harcolunk", bőven!
És még egyszer, szavazni itt lehet ránk: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/87d828b617
Köszönettel!!!

Tudunk parkolni!

2011-12-05T06:03:00.000-08:00

No nem párhuzamosan, mert számomra a hosszas gyaloglás még mindig egészségesebb, minthogy vért izzadjak perceken át, míg egy sornyi türelmetlenül dudáló autósor szemtanuzása mellett próbáljam az ótót betenni pirinyóka parkolóhelyére és dehát nem megy, hanem mozgássérültes parkolókártyával (közkedvelt nevén roki igazolvánnyal)!
El sem tudom mondani, hogy hányszori hivatali (és orvosi) megjelenést igényelt a dolog! 2x dokik, majd az Államkincstár és az Okmányiroda pingpongozott velünk, de mindkét helyen jártunk vagy 5-ször-5-ször...és ma meglett! Pedig nem is volt nálam Lili lakcímkártyája, amikor kiderült, majdnem felrobbantam, hogy hát akkor megint nem fog sikerülni és most miattam nem, de szerencsére az ügyintéző néni látta rajtam a robbanásveszélyt és eltekintett a dologtól, csak azt kellett megerősítenem, hogy biztosan nem veszett el.
Úgyhogy a mai naptól már nem csak Lázár János és Steve Jobs (vagyis ő már nem) parkolhatnak a roki parkolóhelyen, hanem én is, ha a kisasszonykát szállítom! És mi legálisan ráadásul!
Egészen májusig, akkor jár le ugyanis Lili szakértői véleménye és ménk majd nagy Budapestre a Látásvizsgálóba újabb papírkáért. Amúgy is kell majd, az ovihoz. De jó is lesz az! Konfrontációéhségem kihegyezetten várja az ilyen helyzeteket :-)

675

2011-12-03T12:25:00.000-08:00

szavazatunk van itt: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/87d828b617
Ezer fölé kellene vinni legalább, és dec.10-ig. Ki szerez nekem vagy 400 lájkot? :-)

Ma

2011-12-03T12:22:00.000-08:00

van Feri névnapja (boldogat Drágám!) és az első Mikulás-találkozás töttyömpöttyék részéről. Az étterem, ahonnan én ebédelni szokok Mikulás-napokat szervezett, egészen pontosan mára és holnapra. 2-től 6-ig, mi meg beugrottunk f6-kor, hogy na mégis, lássam már Barnusom arcát, mennyire is fél egy ilyen álruhás szakállastól. Félt :) De először Lilit toltuk előre, akit annyira nem izgatott a téma, mert pár perccel előtte a kocsiban jól beájult vala. Úgyhogy megállt Miki előtt, nagy karosszékére rátámaszkodott egy kézzel, másikkal meg gyömöszködte a fülét, álombaringatósan. Még azt sem vette észre, amikor Miki egy szép nagy csomagot tolt az arcába, hogy nahátmertjólviselkedtél. Aztán csak feltekintett rá a leányzó, érdeklődve szemezett a szakállával, majd hirtelen ötlettől vezérelve beletúrt. Aztán meg le akart ülni, úgy vittem utána a csomagját, hogy hékás, Mikitől kaptad! Jött Barnus, aki totál beszarva nézte az előzményeket, és a jó nagy félelem már rajta is ült pofikáján, amikor toltuk előre, hogy akkor itten is van a lehetőség, hogy szembesüljön a pirosruhással. Feri próbálta rávenni a bátorságra, de végül ő sem volt hajlandó elvenni a csomagot. Asszem, ha krampusz is lett volna, akkor tinédzser koráig pszichológushoz is járhattunk volna heti kétszer, minimum.
Aztán letelepedtünk vala egy asztalhoz, ettünk fini pizzát mind és szétrajzoltuk magunkat, mert kaptunk zsirkrétát és papírt, és még a Mikulás is odaült az asztalunkhoz rajzolni. Barnus rendesen szemmel is tartotta, sosem lehessen azt tudni! Rém vicces volt, ahogy 5 másodpercenkét felsunyít a rajzból és megnézi, hogy a zsákos alak még ott ül-e az asztalvégen :) Aztán egyszer csak felállt, elbúcsúzott, vállra vette a sítalpjait és a zsákját és elment. Mindkét gyerek bájosan elköszönt. Aztán kiderült, hogy a leányzó átázott, az ölemben megéreztem, hogy pisis a farmerom, amúgy is már kezdett nagyon nyűgölődni, úgyhogy hazaindultunk. Amikor meg kiléptünk az étteremből, Lili közölte, hogy jó volt a Mikulásnál. Ez mondjuk pont nem látszódott rajta...
A Brendonban meg akciós az osztott tányér, már régóta akarok ilyet a kisasszonynak, úgyhogy most lett, pontosabban Feri szüleitől kapja majd kariarira. Barnus meg megkapja a székre szerelhető magasítót, mert rendszeresen kiimádkozza magát az etetőszékből pár perccel a kaja megkezdése után.
Amúgy meg gyönyörű a város este. Van egy szépen, sok-sok leddel kivilágított óriási karácsonyfa a főtéren, meg hát a sétáló utca is fényárban pompázik! Mondtam is Lilinek, hogy 'Micsoda fények!' - mire ő egész úton ezt a felkiáltást ismételtette velem. Pelenkát meg elfelejtettem venni, még szerencse, hogy a kenyér eszembe jutott, nem fogunk holnap éhezni.

Dumakisasszony

2011-11-29T05:48:00.000-08:00

Lilit felállítottam a kádban, pár másodpercig önállóan áll. Én szétdícsérem:
- Lilike, gyönyörűen állsz. Szuper szépen állsz, drágám!
Erre ő:
- Mint a részegek!
Ezen én nagyot nevetek, ő meg megtoldja:
- Vicceltem.- és kuncog tovább....

Akkor is kuncog, amikor közli velem, hogy "Anya-banya". Többször is kértem, hogy ne mondjon ilyet. Erre ma:
- Anya-banya...- és vigyorog már. Éppen nyitnám ki a számat, amikor folytatja:
- Nem, nem anya. Banya.
Szépen nézünk ki :(

És egy aranyos:
mondom Lilinek, hogy két kicsi kincsem van, egyik a Barni kincs, a másik a Lili kincs. Erre megszólal:
- Meg apa kincs.
Én elmosolyodok, felveszem Feri is a listába, és még egyszer végigmondom:
- Anyának két kicsi kincse van: Barni kincs és Lili kincs, meg apa.
Erre Lili:
- Meg nagyanyó.
Mondtam neki, hogy OK. És megkérdeztem tőle, hogy van-e még valaki. Erre gondolkozóba esik, majd közli:
- Pannika (unokatesója, a hétvégén találkoztak, friss az élmény, na!).
Aztán kezdtük előről az egészet, de a lista már nem bővült. Barni kincs, Lili kincs, apa, nagyanyó és Pannika. Lili szerint ők az én kincseim :)

Adventi program

2011-11-29T05:35:00.000-08:00

Készülök az adventre. Nem gyertyával (ha megtalálom végre a koszorúmat tavaly előttről, az is lesz), hanem verssel, mondókával. Anyu az egyik évben vett egy adventi kalendáriumot, A3-as méretű kb., zsákanyag a hátulja és kis piros zsákocskák vannak rávarrva, meg némi illusztráció. Gondolkodtam, hogy hogyan is tudnám ezt használni, mert aranyos, de a zsákocskák méretüknél fogva eléggé alkalmatlanok arra, hogy bármit is tartalmazzanak. Ma, amikor idén először loptam a délelőttünkbe karácsonyi tartalmat vers és zene révén, beugrott. Hát 24 kis versecske, mondóka vagy dal kerül a 24 zsákocskába! És minden nap szépen megtanuljuk az aktuálisat. Mindjárt írkálom is fel őket, nagyon jó lesz! :-)
Ja, és hát vettem csokit tartalmazó adventi kalendáriumot is, kinder márkájút (mert az biztos kevésbé káros, höhöhö), hogy megkezdődjön a jóra szoktatás - vagy elrontás...
Remélem, lesz öröm!

Megtáltosodott

2011-11-29T05:28:00.000-08:00

lehet, hogy a TheraSuit most kezd hatni???
Lilinél szemlátomást alakul valami. Valami pozitív dolog.
Amiket látok:
- élénk, de nagyon. Sok alvóidőt kihagy (amikor meg nem kéne, pl. a hétvégi csoportos heppeningen, Tapolcán, akkor belehúz), tegnap éjjel is sokat fent volt nagy vigadalomban. De napközben is nagyon mondja és sokat mozog. Közvetlenebb, felfedezőbb. Ismeretlenekkel is közvetlenebb, bár még nagyon messze van a "normálistól".
- próbálgatja a mozgásokat és ügyesedik bennük. Szeret felállni olyan helyen is, ahol mondjuk nehezebb, mert nem tud olyan ügyesen kapaszkodni és sokszor is áll fel. Bátrabban ül le egyedül, már nem sokszor kér segítséget. Szeret gugolni, ami újdonság, mert nem nagyon ment a gugolás eddig. A hétvégén vízben szétgyakorolta magát Ferivel széles vigyorok közepette. És a fétnypont: ma 7 db lépést tett meg tök egyedül. Éppen egyensúlyoztunk (pelenkázás után simán felállítom magam előtt, én terpeszben ülök előtte), amikor elengedtem mindkét kezét, ő meg hosszú másodpercekig megmaradt, állva. Én szépen lassan elkezdtem hátrafelé tolatni, erre Lili elkezdett felém jönni. Úgy, hogy nem fogtam!!! Aztán 7 lépés után előre görnyedt, letette lassan a kezeit a földre és már ment is valamelyik könyv után :) Annyira szuper volt!
- megjött az izomtónusa! Rongybabaám átalakulóban: ha felemeljük a hóna alá nyúlva, már nem kapja fel a karjait, hanem megtartja magát rendesen. Olyan nagyon rendesen, hogy Barnusnak nincs ilyen tartása!

Nagyon várjuk a januári TheraSuitot, ill. kíváncsian nézzük, hogy vajh' mi fog még itt alakulni! :)
(Memóriából még mindig brilliáns: Az állatok világa c. könyvben az állatok 2/3-át már felismeri, mondja a nevüket, mindezt 2 napnyi könyvvel való ismerkedés után...)

Pályáztam

2011-11-27T12:05:00.000-08:00

Volt már egy kezdeményezés részemről, amikor is sikerült összehozni a zenés-mondókás alkalmainkat, elsősorban a korai fejlesztőnk gyerkőceivel és testvérekkel, szülőkkel. Akik olvasták a blogot akkortájt, olvashattak erről. Idén nem indítottam el, nem öltem bele energiákat. Nemrég viszont rátaláltam egy kiírásra, Nescafe 3in1 - Effekt névvel fut, és 5*max. 1 millió Ft-ot lehet nyerni olyan pályázatoknak, ötleteknek, melyeket anyagi vagy egyéb okok híján a megálmodó nem tud kivitelezni. Nem titok, hogy én anyagilag buktam azon a féléven, amikor beindítottuk a foglalkozást, pedig nem volt terembérleti díj, és a pedagógus csapatnak még fizetnünk sem kellett...persze lehet mondani, hogy kevés pénzt kértem el részvételi díjként, de az embernek nincs pofája nagyon sokat elkérni, ha hasonló tartalmat totál ingyenesen is megkaphat a gyerkőce, pl. a városi könyvtárban...
De most adott a lehetőség, és úgy döntöttem, hogy megnyerjük. Én megírtam a rövid szöveget hozzá, a képekből (melyeket köszönök a szülőknek, annak is, aki későn küldte, és már nem került fel) összeállítottam szemléltetőset :) és innen már Ti jöttök! Aki szívesen hozzájárul szavazatával ahhoz, hogy megnyerjük az díjat, az ne hezitáljon, hanem szavazzon ránk! :-)
Itt: http://nescafe3in1-effekt.hu/projekt/87d828b617
A mihamarabbi nyerés reményében köszönettel! :-)

Közvéleménykutatok

2011-11-25T15:03:00.000-08:00

A bal oldali sávban találtok egy kérdést, a látogatottság alatt közvetlenül. Nagyon örülnék neki, ha minél többen válaszolnátok rá! Előre is nagy-nagy köszönet!

Te kiért futsz?

2011-11-25T14:45:00.000-08:00

Nem vagyok jó futó, de szerettem futni. Még Pesten Bejával, a szigeten, azért csak-csak előfordulgattunk minden héten, volt, hogy többször is! Vagy ha már hűvös volt, mentünk a Gold Crownba, gépre, majd szauna, kaja - de jó is volt az! :-)
Kaposváron már elmaradozott a futás, mindig volt indokom, hogy miért ne. Szerintem tavasszal nekiveselkedem újból. Hiányzik. Nekem is furcsa, de tényleg.
Evelyn és Péter facebookos oldalán láttam egy belinkelést róluk, egy blogból. Annyira jó volt olvasni és olyan inspiratív! Itt elérhető: http://utunkultraba.blog.hu/2011/11/25/te_kiert_futsz
És annyira szépek Péter szavai: "Ilyen labilis pénzügyi helyzetben fektess be olyasmibe ami biztosan nem veszít az értékéből és nagyon jól kamatozik, ilyenek a szeretet, törődés és megbecsülés! Mi mindent megmozgatunk Eliot-ért és Ő ezerszeresen adja nekünk vissza, küzd, harcol és SZERET, de nem kicsit, nagyon!"
(Bocsi srácok, de poszt lett belőle!)

Gyomortükrözés és biopszia

2011-11-25T14:05:00.000-08:00

Na, ez is megvolt. Az első és egyben az utolsó! :-) Ha kell még, akkor kiizzadjuk a fizetős verziót, ami bódításban történik.
Nem, nem fáj, csak nagyon-nagyon szxr. Én készültem, olvastam róla előzetesen. Volt olyan fórum, ahol egy csajszi azt írta, hogy inkább megszül még egy gyereket, mint ez. Ezt azért én nem mondanám, messze nem. A fájdalom rosszabb, mint a kellemetlen érzés és ez gyorsan meg is van (három mintát vettek, ez azért eltartott vagy 10 percig, de ha csak körülnéznek biopszia nélkül, az megvan 3-5 percen belül). (Itt minden jól le van írva: http://gasztroenterologia-kozpontok.hu/gasztroenterologiai-szolgaltatasaink/gyomortukrozes)
És a saját tapasztalat: nem, nem a cső letuszkolása a szxr. Bár elsőre nem sikerült jól nyelnem, de nem pánikoltam rá, mert elolvastam a fenti linket, biztosan tudtam, hogy így kell, még egyszer. Sikerült. Persze nem kellemes, de nem is olyan nagyon vészes. A rossz az, amikor levegőt fújnak be, hogy minden jól kitáguljon odabent, jól lehessen látni a dolgokat. No, arra már rápánikoltam. Úgy feszítette a gyomrom, a beleimet, a nemtommimet, hogy öklendezni kellett, és szó szerint böfögtem, de nem gyengén. Doki szólt is, hogy ezt minimalizáljam, mert ezzel kimegy a levegő, amit ő befújt, újat kell fújnia és az megint idő, de hiába érti az ember ésszel és elhatározza, hogy megpróbálja, egyszerűen nem akart menni. Önuralomból megbuktam... Végül a nővér nyugtatgatott, beszélt hozzám, mondta, hogy milyen ütemben vegyem a levegőt, és foghattam a felsőkarját, ami megmondom, nagyon jól jött. Aztán a három minta vétele is idő volt, amíg egymás után letuszkolták a cső belsejében a drótokat, amiknek a vége vette a mintát, majd kihúzták őket, új levegők, brrrrrr.
Én magamnak úgy könyveltem el, hogy túl lehet élni, de többet ilyet nem akarok. Önuralom fejlesztésére biztosan jó :-) És olyan vicces, hogy még az elején a váróban azon szenvedtem, hogy egy hajszálat kikapjak a számból, és sehogy sem ment, aztán egy centis csövet kaptam még a hajszál mellé :-)
Eredmény 3 hét múlva, időpontom meg már csak jövőre van.

Gerilla sérült művészek

2011-11-25T13:39:00.000-08:00

A héten a postaládánkban találtam egy névre szóló vastagabb borítékot. Felbontottam, és karácsonyi képeslapok és ajándékkártyák, ill. egy naptár pottyant ki belőle. Jó sok. A mellékelt levél szerint a Szájjal és lábbal festők kiadója lepett meg e csomaggal, ami 1500 körüli pénzbe kerül. De persze nem kötelező megvennem.
Huhhh. Hogy is mondjam...Ezeket a gerilla módszereket úúúútálom. A kéretlen ajánlatot, ami egyszer csak ott van. És ugyan mit csináljak a csomaggal, ha nem érdekel a dolog? Postázzam vissza? Saját pénzen? Vagy egyszer csak majd csenget valaki érte? És szemét is az egész elgondolás, mert az emberek többsége belegondol, hogy jaj, szegény művészek, szájjal és lábbal festenek, biztosan nem tudnak máshogy pénzt keresni, adni kellene...sajnálatra építik az egészet stratégiát. Nem mocskos egy elgondolás? Persze, értem én, jó sokan befizetik a csekket, és még örülnek is maguknak, hogy támogatták a szegény sérült művészembereket, és milyen jó kis képeslapokat kaptak ráadásul, pedig ugye amúgy eszükbe nem jutott volna megvenni a csomagot, ha nem a képükbe tolják bele!
Vagy a cél szentesíti az eszközt? Nem tudom, de irtózatosan unszimpatikus dolognak tartom. Amúgy persze szépek a lapok, és nagyon ügyesek, akik szájjal és lábbal ilyet tudnak festeni. Ha nem tudom, hogy ilyen módon festették őket, a képek nagy része akkor is tetszene. És igen, valószínűleg utalom az összeget, de nagyon mérges vagyok rájuk ezért a gerillamódszerért! Jó hogy nem már porszívót hoz a postás, amit megváltozott munkaképességűek szereltek össze...

Könyvek megint

2011-11-25T13:15:00.000-08:00

1. Marék Veronika továbbra is tartja magát, Kippkopp, hol vagy címűjét nemrég adtam Lili kezébe, és hát imádja! Az a rész nálunk kimaradt mondjuk, amikor Kippkopp és Tipptopp összeházasodnak, ebben a könyvben meg nekem le sem esett, hogy ezek a kipikopik az ő gyermekeik (rájöttem, hogy azért, mert nem szólítják a szüleiket anyának és apának...), azt hittem, valami kommunáról van szó, Feri világosított fel, hogy ez egy család...khm...
2. Végre megvan a régóta áhított Az állatok világa c. könyv, amit még Csilláéknál láttunk. Akciós volt a Libriben. Nagyon jópofa. Minden jobb oldalon egy állat egész oldalas fotója van, bal oldalon meg infók róla. Érdekesek, hasznosak, nem sok. Élőhely szerint vannak csoportosítva az állatok, az élőhelyről is van infó mindig.
3. Kisvakond mágneses könyv. Lilinek vettem, neki nem kellett. Három év felett ajánlják, de Barnus frankón célcsoport lett. Együtt csúsztatgattuk a könyvben a helyére a vakond kis haverjait, majd gondolva egy merészet, odamentünk a hűtő elé, és a mélyhűtőn játszadoztunk a mágneses lapkákkal. Barnus nagyon-nagyon élvezte!

És hát az old favoritok továbbra is favoritok, mint Bogyó és Babóca, a mindent vivő, vagy Anna, Peti, Gergő, vagy a jó öreg Szutyejev (a Szeszélyes cica most éppen). Ja, és hát Cerceruska is tartja magát, meg az Itt van az ősz, nagyanyónktól, valami cseh mese. Aztán van olyan kedvencünk még, hogy Micimackó, az Egmont kiadó sorozatának egyike. Tuti még veszek ebből a sorozatból! Akartam venni klasszikus mesés mesekönyvet, pl. Hófehérkét, mert a témát feldolgozva Kati nénik olyan szuper órát tartott a héten Lilinek, hogy ilyet még nem láttam (!), de az összes könyvesbolti verzió szemét átírat hülyeségekkel, torzításokkal. Rajta vagyok a témán, csak a kínálat nem akarja...
Karácsonyra is kap Lili egy kisebb könyvhalmot, én már nagyon várom! Fel kell jól frissíteni a könyvállományunkat új darabokkal (pedig ugye így is rengeteg van). És hogy Lili hogy fog örülni neki :-)))

Évfordulás

2011-11-25T12:59:00.000-08:00

már megint házassági évfordulónk lesz a jövő héten, juhéééééééééé! 3 éves. Bölcsis lett a kapcsolatunk (vagyis házasságunk - ami majdnem ugyanaz :))!
Megnéztem, milyen ajándékötletek dívnak angolszászéknál, ahol ez frankón ki van dolgozva. Hagyományos ajándék a bőrből készült cucc, modern pedig a kristály/üveg. Ezek hülyék! Jobb lesz, ha elmegyünk vacsizni egy romantikusat, ha sógornőm tudja vállalni a bébicsőszséget aznap este. Az úgy akár tökéletes is lehetne!

Megfenyegetett

2011-11-24T04:11:00.000-08:00

Egyik este korán végeztünk a fürdéssel, így pontosan 6 mese fért bele lefekvésig az időbe. Amikor befejeztem, Lili hisztizni kezdett, még kért mesét. Mondtam neki Ferivel szinkronban, hogy felejtse el, ivás, hálózsák, puszik és alvás. Erre megszólalt:
- Ezt még megbánjátok!
:-)
(Idézet, persze hogy az. Az egyik Bogyó és Babóca mesefilm epizódban hangzik el. De legalább egész jó kontextusban használta!)

Az élvezeten túl

2011-11-22T04:55:00.000-08:00

önérdekből is jó, ha sok gyereke van az embernek :-)
Ma reggel voltam vérvételen, kb. 35 ember volt előttem, úgyhogy igazi dobozoshering fíling volt a központi labornak nevezett kis lepusztult viskóban. Lefelé húztam az átlagéletkort, rengeteg idős bácsi és néni volt, és frankón ácsorogtak a sorban. Szegények páran, elég nehezükre eshetett...Ráadásul voltak a protkósok, meg az ott dolgozók, meg a kismamák és a sürgősek, akiket szépen mind előre kellett engedni. Mielőtt én mentem volna be, hatan előztek be ilyen-olyan soronkívüliségükre hivatkozva. Épp azon morfondíroztam, hogy ha még egy bepofátlankodik, balhét indítok, és megkérdem, hogy miért is nem hozzák létre a soron kívüliek sorát...mint anno az egyetemen. Akik a vizsgaidőszak végefelé csak az indexet akarták a tanulmányi osztályon leadni, azok a soron kívüliek sorába álltak, az UV-csekkért sorbaállók és egyebek meg alkották az alapsort. Aztán végül csak nem kellett okoskodjak, bemehettem.
Volt egy nő, aki idősek otthonából hozott 4-5 emberkét a kórházba, kísérőjük és terelgetőjük volt, mindenki mappája a hóna alatt és mondogatta, melyik nénike és bácsika merre menjen, mit csináljon. Az egyik idősebb néni beszélgetni kezdett a mögöttem állóval és azon sopánkodott, hogy oda került. Mármint az idősek otthonába. És olyan nagyon szomorú volt! Hogy ő ezt sosem gondolta volna, hogy ott fog kikötni a végén...
Arra gondoltam, ha az embernek van jó sok gyereke és azokat megfelelően neveli, akkor ilyen nem fordulhat elő. Valamelyikhez majd biztosan el lehet menni csövezni :-) Úgyhogy mondom is majd Ferinek, hogy lassan izzíthatjuk a 3. gyerek projektet :-) (a hangsúly mondjuk a "lassan"-on van :-))

Először orálisan,

2011-11-20T13:45:00.000-08:00

aztán lehet, hogy alsó betekintés áldozata leszek...
A kilégzéses H2 teszt eredményem negatív, tehát nem tejcukor-bontási defekt. Ittam is utána egy jó erős kv-t, tejjel! :) Úgyhogy új hipotézis: lisztérzékeny leszek. Gyomortükrözés még a hvg előtt. Lehet irigykedni...

Őteletubbysága, Kobold Barna

2011-11-20T06:50:00.000-08:00

Séta kötéllel

2011-11-20T06:45:00.000-08:00

A kezdetek

Már rutinosan...

...de még messze az öneállóság...

és igen, a nappalinkban keresztben most 6-7 méteren két gumiskötélpár van kifeszítve, folyton át kell lépegetni. De mint láttátok, már Barnus is tanul...:-)

Természetgyogyi

2011-11-16T05:57:00.000-08:00

Képzeljétek, hogy ugyebár miután itt nyavalyogtam, hogy mindennemű nyűgöm van a természetgyógyász szerétől, lejjebb vettem az adagját drasztikusan. 10 csepp helyett 3-at nyomtam, azzal a tervvel, hogy majd fokozatosan visszaemelem. Anyu ajánlotta így. És mi történik, a visszavétel 2. napján beteg lettem...nemcsak én, hanem Barnus is (aki nem kap cseppeket). Egy nap elteltével úgy döntöttem, hogy visszaemelem az adagot, kb. 6-7 cseppre. És lássatok csodát, a trottyos-szuttyos náthás nyűg elvonult. Már csak a nózimat fújom (azóta is, mert tartalom az van, dögivel), de az égvilágon semmi bajom nem volt már másnaptól. Azért ez elég szép, nem? És Lilkó meg majd' kicsattan, semmi baja! Részemről most 1 hét szünet van, Lilinek meg a jövő héttől, aztán a második programra térünk rá. Hm.

Cerceruska és ilyesmi

2011-11-16T05:52:00.000-08:00

Az ex-szembeszőke Ódrikával sikerült találkoznom, míg Bp-en voltunk. Egyszer egy röpke vizit erejéig a Lurdyban, egyszer meg Eni-Tiviéknél. Ott kaptunk tőle ajándékot is, ami vér ciki volt, mert nekem meg nem jutott eszembe, hogy Gellértjének én is vigyek ajándékot, (aki csak picit, 2 héttel idősebb Barnusnál,) merthogy annyira csak a vendéglátókra koncentráltam...Nodeszóval, Lili kapott vala egy mesekönyvet. Én úgy voltam vele, hogy szépségeset, de mivel hosszú mesék vannak benne, eltesszük későbbre. Benedek Elek meséinek átiratai amúgy, A4-es lapon, kevés illusztrációval. Aztán egy napon egyszer csak úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát, megnézem, hogy meddig bír Lili a mesére figyelni. Rögtön kezdtem a 6 oldalas első mesével, Cerceruska a címe. Végigolvastam. Az érdeklődés végig megvolt... Ez egy délelőtt volt. Aznap a torna után, amikor hazajöttünk, kérdeztem Lilit, hogy no akkor, mit is meséljünk. Hát nem rávágja, hogy Cerceruska??? Mostanság meg már idézget is belőle. Vannak benne szaftosabb, mívesebb szófordulatok is, amik nagy örömömre beépültek Lili szavajárásába. A "de bizony!" elég előkelő helyen áll, de csak úgy simán eprezni menni az erdőbe is elég vágyott foglalatosság lett a mese óta :)

Egyik nap a Petőfi Quimby napot tartott. Én mindig mondtam Lilikének, hogy Quimby bácsi énekel, amikor ezt tette. Ő meg élvezettel hallgatta a számokat. Aztán gondolom eluntam magam, nem kommentáltam már a dolgot. És amikor a következő szám jött, Lili megszólal:
- Pingvin bácsi énekel! :)

(ezt meg már a facebookra megírtam, de naplóba való, úgyhogy másolom:

Lili nagyon udvarias kislàny,mindig mondja,h milyen finomat fõztem,nekem meg dagad a màjam,h na,mègis tudok fõzni,màsrèszt meg h milyen èdes az èn babòcàm. Ma nem fõztem, babakonzervet toltam babakorúaknak. kaja utàn Lilkòkàm ezt bìrta közölni velem:
- Nagyon finomat mikròztàl,anya!
...francba,lebuktam

)

Összkép

2011-11-15T06:27:00.000-08:00

Barnus elmélyülten lapozgatta a Mátrixszámítás könyvem. Itt meg is mutatja, hogy tényleg...

Ilyen alváspózok is vannak ám! Lehet utánozni!

Baloldalt mind másodunokatesók ám! :) Mert Bp-en velük is találkoztunk. Jobbra meg szokásos Barnus kobold-pofi integető helyzetben, hintán.

Lilike tök egyedül üli meg a rugós kutyát. Bírta sokáig, élvezte!

Megzabálom!

Anna és Lili. Másodunokatesók együtt olvasnak a játszótéren a napsütötte padon.

Barnus közösségi élményben: a játszótéren el lehet venni mások bekészített nasiját. A lila-kabátost Lénának hívják, ő is másodunokatesó, és igen, ebben a műsorszámban ő is jó volt :)

Nincs is jobb annál, mint ébredés után szétszerelni a kis autót, amit előző nap kapott ajándékba Eni-Tiviéktől... :)

Családi olvasás. Barnus részéről balhé-szagú: tesóra büntetlenül nem lehet csak úgy rátelepedni...

Második hét

2011-11-14T16:03:00.000-08:00

Itthon vagyunk ám mindahányan vagyunk, csak hát sok lett a dolog. Képzeljétek, kiadó téren alakul valami, de nem mondok semmit, mert babonás vagyok (valójában meg nem, de ami titok, az titok :-)). Aztán újból iskolás leszek, ha minden igaz, de erről sem mondok semmit még, trallala. Aztán meg simán hazajönni sem semmi, a sok takarítással, mosással, hajajajj. Meg lesz még ügyintézés, fodrász, allergia-kivizsgálás. Semmi panaszkodás, mert többnyire jó dolgok ezek, csak viszik az időt és kevés marad másra. Szóval kezdem az éjszakázásokat és igen, tudom, el vagyok maradva blogilag. Meg a fotók - páran reklamáltátok mailben...hamarosan (nincs sok kép különben és azok is főleg alvósok, mert valszeg amikor a kis drágáim alszanak, anyukának akkor van ideje fotót csinálni róluk :)).
Szóval második hét.
Jól ment ez is. Csoda továbbra sincs, csodavárás már nem is volt. Kasia továbbra is kedves és ügyes (és elment Budapestet nézni by night, a kis csapattal és elfelejtették felírni a címüket, ami csak az éjjeli taxirendeléskor derült ki, hogy hát hogyhogynem nem tudtak a taxisnak címet mondani - aki meg nem beszélt semmilyen más nyelven, csak magyarul...hehe. De meglettek végül, mert minden jó, ha a vége az.)
És hogy mi tetszett ebben az egészben nekem? Hogy hihetetlenül Lilire fókuszáltak abban a napi 2 órában, míg ott voltunk. Hogy adtak ötleteket és házi feladatot. Például itthon megépítésre fog kerülni egy kis pálya Lilinek: két derékmagasságban elvezetendő, egymással párhuzamosan kifeszített gumikötél közt megy majd a kisasszonyka, kacsóit a köteleken csúsztatva. Bp-en bemutattatott vala. Nem imádja, de csendben szitkozódva csinálja! :) És az is tetszett, hogy többféle módszer kerül vegyítésre: a mi terapeutánk Bobath-ot tanult, manuálterápiát, de használt konduktív elemeket is. Mint mondta, a csapatban mindenféle testrészre specializálódott valaki, és ha tanfolyam van meghirdetve, küldik a megfelelő embert, akinek a heti megbeszélésen szépen részletesen be kell számolnia arról, hogy mit is tanult. Nincs szakmai féltékenység. Mármint nem a csapat tagjai közt, hanem a módszerek tudnak ilyen szépen egymás mellett élni. Már írtam, de még egyszer: annyira jó volna minden nap 2 órában továbbra is ezt csinálni...
Januárban lesz a folyt.köv. Elég valószínű, hogy benevezünk. Ha valaki olvas bennünket és érdeklődik, és kérdése van, nyugodtan keressen, továbbirányítom a megfelelő személyhez!
Ja, és hát Kasiának sem tetszik az ortézis. Lilinek leginkább semleges. Még begyűjtök pár véleményt, aztán cselekszünk tovább.
Szép álmokat! (Főleg annak, aki a reggeli kávé mellől olvasgat! :-))

Első hét

2011-11-05T15:09:00.000-07:00

Azért jó, hogy nincs nálam net, mert nem tudom így bő lére ereszteni hét közben a mesélést TheraSuitos hétköznapjainkról :) Most meg már késő van, én fáradtan, és van egy csomó dolgom, így csak lényegretörően:
jól érezzük magunkat Bp-en, a terápián!!! Jó volt, hogy anyum (nagyanyó) ott volt velünk az első három napban, aztán jött Feri és Szandiék (http://tunderbabadani.blogspot.com), majd Angikám, akit én sosem hívtam Angikának, de Lili rögtön ezt a formát választotta :) Ja, és ma hazajönni Kaposvárra szintén nagyon jól esett! Ágynak is dőltem, olyan fáradt voltam, és aludtam egy nagyot, amit már régen műveltem, szerencsére Feri profin tartotta a frontot.
Kasia a terapeutánk, és nagyon mosolygós, kedves lány. Szerintem ügyes is. Kásának kell ejteni a nevét, és Lili az egyik nap közölte a tényt:
- Szép.
Kérdem tőle, hogy ki a szép, erre rávágja:
- Kása szép! - és hozzá ábrándosan mosolyog. Nagy a szerelem. Mondogatja is minden nap, hogy a délután Kásáé :)
Két órán át tart a terápia. Az elején amolyan bazális stimuláció megy (mindenféle cuccal piszkálják Lili lábacskáit, talpát), majd jön a masszír, egész lábra, pocira, egyszer-egyszer géppel (amolyan picike masszázsgép, "bárki vehet boltban" típusú), de inkább kézzel, aztán jön egy kis nyúzás. Helyzetbehozós. Pl. a felállást tanulgatják, segítség, vagyis támasz nélkül. Vagy egyensúlyozni mindenféle eszközzel. Vagy a váltott lábazást ezerrel (volt hogy egy nagy ketrecbe került Lilkó, 8-felé volt kikötve pókokkal, alatta trambulin és ugra-bugra! Élvezte nagyon :)). Ilyesmi. Aztán jön maga a ruci, a Therasuit (http://www.suittherapy.com/therasuit%20info.htm) vagy a Theratogs (http://www.theratogs.com/PTA.aspx). És abban a gyakorlatok. Ezek lassabbak, általában csak lépkedni kell benne, labdát tolni, maga előtt vagy valamit, Kasia meg szépen pakolgatja közben a lábacskákat.
Lili meg konstansul bőgne kényelmetlenségében, HA....ha Kasia nem engedné közben az olvasást. De engedi. Pontosabban kéri, hogy tereljem el Lili figyelmét és olvassak :) Úgyhogy ezerrel olvasok közben, szerintem irtó vicces. Pénteken befeküdtem Lili mellé, míg Kasia masszírozta, fogtam a könyvet, és olvastam, majd Barnus szintén végignyúlt Lili másik oldalán. Kiterült a kiccsalád és meséltünk-tornáztunk! :)
Hogy mi lesz az eredménye, azt nem tudom. Első nap Lili nagyon álmos lett, 10 perccel korábban abba is kellett hagyjuk, mert nem volt értelme folytatni. Másnap már jól ment fizikailag is. Persze élénkebb, gyorsabb, jó kedvű. Ha kimozdulunk otthonról, maga a helyszínváltozás mindig okoz ilyen változást (most hogy hazajöttünk, szintén). Plusz szedi a természetgyógyász szereit. Plusz ugye a torna. Nem lehet tudni, hogy minek mi a hatása. De jó passzban van, az tutkó. Én örülnék, ha minden nap részese lehetne Lili ilyesminek, nemcsak erre a 2 hétre...
Ma meg voltunk a Bethesdában, vártunk vagy 2.5 órát, majd megkaptuk az ortézist, ami a dokinéni szerint nem lett jó, mert az egyik lábnál befér az ujja a cucc és a boka közé. Az eszközgyártó szerint meg jó. (Aki Tamás. És amikor a dokinéik szóltak neki kórusban, hogy jöjjön oda a rendelőbe hozzánk, Lili is becsatlakozott. És elkezdett fennhangon tamásozni. Olyan nagyon mókás volt. El is hallgatott mindenki, és hagyták, hogy Lili szólítgassa. Ő meg kieresztette a hangját és harsogta, hogy TAMÁÁÁÁÁÁÁS! :)) Abban maradtunk, hogy kipróbáljuk és jelentkezünk, ha bajunk van. Hm. Cipőt kell hozzá venni először is, mert csúszós a talpa és nagy is. Na, majd hétfőn visszük magunkkal Kasiahoz, kíváncsi vagyok, mit szól.

Holnap kezdődik

2011-10-30T14:09:00.000-07:00

a naaaaaagy torna Lilinek, a TheraSuit típusú.
Pár napig nem lesz bejegyzés. Amúgy se lenne hozzá kedvem, mert Lili a space billentyűt kitörte nekem, és elég nehéz így pötyögni...
Legyetek jók addig is!

Aki az óraátállítást kitalálta,

2011-10-30T13:57:00.000-07:00

annak biztosan nem volt gyereke. Enyimek menetrend szerint keltek, csak akkor új idő szerint még csak f6 volt. És annyira nagyon nem voltak meggyőzhetőek és belátóak, hogy nekik bizony aludniuk kellene. A tízóraiból meg kénytelenek voltunk két darabot tartani ma, egyet 9-kor, egyet 10-kor...
Amúgy tök jó lenne, ha valami illetékes szerv frissítené a számításait, hogy vajon nemzetgazdasági szinten megéri-e ez az időutazás ide-oda. Zsigerből érzem, hogy nem. És amúgy meg tök gusztustalanság, de leginkább szemétség, hogy 16:37-kor fel kellett kapcsolni a világítást az étkezőben, mert sötét volt.
Kipuffogtam magam.

Benéztem ide is panaszkodni egyet

2011-10-27T05:29:00.000-07:00

Az normális, ha a természetgyógyász szerétől viszketek, melegem van, és az arcomon konkrétan érzem, hogy ég? Drags Imun a neve, sárkányvér! Most visszafogtam a cseppeket. Ő tuti azzal jönne, hogy nagyon hat, meg dolgozik bennem az anyag, így megspórolom a telefont.
A gyerekek meg nem alszanak. A héten harmadszor. Tegnap nem volt gond. Mi van már megint?!
(Nagyon nem tesz jót a lelkemnek, hogy bejelöltem ismerősnek a gyulai Wellness hotelt, ahol utónászutaztunk nemrég Ferivel. Vágyakozva szoktam nézni bejegyzéseiket...)Na,megyek tovább...

Borsóház - reloaded

2011-10-27T05:24:00.000-07:00

Csilla mindannyiunk nagy örömére újból elindítja a Borsóházat! Ezúttal Budapest szívében. Mi már nagyon várjuk! Még elkelne egy kis segítség, de hamarosan megnyitja kapuit! Ha tudsz, segíts te is!

Na, és ki az aki megtalálja Lilikét a kisborsók között?

Lázcsillapítók

2011-10-27T05:05:00.000-07:00

Lehet, hogy nem szabad, de megteszem. A gyerekdokink adott egy kis papírkát, rajta a lázcsillapítók neveivel, hatóanyagaival, hogy tudja a kedves anyuka. Szerintem meg tök jó, hogy van ilyen, és itt megosztom. Meg azért is, mert a cetli elveszik, a blogspot meg örök. És ne kelljen senkinek!!!
Szóval, van 4 csoportunk, hatóanyag szerint. Ha lázas a gyerek, akkor variáljuk a hatóanyagokat, és akkor nem is kell betartani a 2 vagy 4 órát, ami általában az előírás, merthogy más hatóanyagra cserélve azonnal adható a másik szer, amint megy fel megint a láz.

1. Metamizol és származékai tartalmú - RECEPTKÖTELES
Algopyrin, Panalgorin, Algozone tabletták,
Supp. antipyr. pro infante 75 mg kúp

Supp. antipyr. pro parvulo 150 mg kúp
Germicid 100 mg kúp
Supp. noraminophenazoni kúp

2. Paracetamol tartalmú
Paracetamol, Rubophen, Panadol, Mexalen, Ben-u-ron tabletták, szirupok, Mexalen kúp

3. Ibuprofen tartalmú
Nurofen szirup, tabl. kúp,
Algoflex tabl.

4. Diclofenac tartalmú - RECEPTKÖTELES
Cataflam csepp/oldat/ (kisgyermekeknél gyakorlatilag csak ezt használjuk)
1 éves kor után

Mérföldkő

2011-10-27T04:33:00.000-07:00

És akkor szóljon a Girl Power (http://www.youtube.com/watch?v=mrk2qQ0J-5Q), mert Lilike ma, konduktív óráján Katával csodát művelt:

3 darab lépést egyedül, segítség, fogás nélkül megtett!!!!

Aztán meg rájött, hogy egyedül megy, kezdődött a hiszti és összecsuklás. De sűrűn gyakorolni fogjuk, és sokat várunk a következő két heti Therasuittól! :)

Gyaloggalopp

2011-10-23T12:11:00.000-07:00

Késő délután elmentünk családostól sétálni egyet. Elég hamar kikérte magának Barnusom, hogy neki babakocsiban kell ülnie, úgyhogy kivettük. Aztán egyszer csak Lili is számba adta a szavakat:
- Sétálsz anyával?
És akkor elkezdtük. Egyetlen kezét fogtam, ő meg lépkedett szépen ügyesen velem. És élvezte! Egyre ügyesebb lett, majd amikor sokat mentünk, érződött a menésén is, hogy elfáradt. És a döbbenetes:
kb. 400 métert tett meg velem, (egy) kézen fogva !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Akarat

2011-10-23T04:37:00.000-07:00

jó értelemben :)
Lili egyre sűrűbben rendelkezik saját véleménnyel. Ezt régebben ingoványos területnek éreztem, de kezdünk kijönni belőle! Korábban nem volt véleménye, általában csak akkor fejezte ki nemtetszését, ha részemről befejeztük a kaját, de ő még evett volna. És a gondolatai is leginkább csak idézetek voltak. Ma azonban akadt két eset is, aminek nagyon megörültem.

Reggelizünk. Sokszor ilyenkor már megy a zene nálunk, ezúttal nem. Lili szól:
- Hallgassunk zenét! A Komatálat hoztam-at.
Édes. Én megyek a laptophoz, keresem neki a kért dalt, de nem lelem. Ő többször elmondja nekem, hogy "komatálat hoztam zenét", meg hogy "anya berakja". Sehogy sem találtam, gondoltam beteszek más népdalt, elindítottam. Lili egy darabig megáll a kajálással, elfordítja a fejét oldalra, mint aki nagyon figyel,majd megjegyzi nyávogós hangon:
- Ez nem a komatálat hoztam!!!
:)

Aztán ugyanúgy reggelinél két falat között közli velem:
- Apucika elment dolgozni autóval. Felhívjuk telefonon. Beszélsz apával!
(mármint ő beszél apával, de azt még egyelőre így mondja, hiába javítom ki mindig)

Tök jó, igaz?

Popeyek

2011-10-22T03:49:00.000-07:00

annyira jó, amikor főzök valamit és aprónép meg piszkosul komálja! Nagyon élvezem ám! Ma spenótot csináltam főtt tojással. Megint próbálkoztam a közös tojáspucolás projekttel, de nem megy. Lili elutasítja, Barnus meg szétszórja a héjat, és a legjobban meg azt élvezi, hogy a kis ujjacskáját belenyomja a fehérjébe. Ma még ráadásként a héjából is evett. Nagyon nem tetszett neki, ropogott a foga alatt, de ki nem köpte volna!
És az ebéd: Barnus úgy falta, hogy nem bírtam tartani a tempóját. Lili meg közölte:
- Nagyon szereti a spenótot!
Tök jó, hogy más gyerekkel szétküzdik magukat a szülők, hogy egyék meg a zöld trutyit, enyimek meg ennyire szeretik!
(Uzsira meg összedobtam egy almás sütit, már előre elképzelem, milyen bitangul fognak cuppogni :))

Lendületben

2011-10-21T12:34:00.000-07:00

Nem akarom elszólni magam, de mintha egy kicsikét jobban menne Lilinek a járás. Itthon rengeteget sétálunk lakáson belül és saját magától is sokszor szeret ácsorogni, nekitámaszkodva valaminek, ami legtöbbször vagy valamelyik tükör, vagy az íróasztal a laptoppal (amit aztán össze-vissza nyomogat). És megy a taposógépezés is. Ha a kis benti cipőcske rajta van, egy kézzel olyan jól lehet vezetni, hogy szinte nem is tartok vele semmit, csak a biztonság-érzet miatt kell fogjam. Annyira örülök neki, látványosan ügyesebb, mint volt!
Kedvenc Erikánk, Lili gyógytornásza pedig a legutóbbi órán mondta, hogy felmerült benne, hogy Lilivel a tapingezést ki kellene próbálni és hogy ennek már rég eszébe kellett volna jutnia. Hirtelen beugrott nekem is, hogy igen! tényleg! Hogy mi is ez? Infó itt, a mackórendelő oldaláról: http://www.mackorendelo.hu/Terapiak-gyerekeknek/kinesio-taping.html .
A jövő héten hát tapingezünk, utána meg már kezdődik is a TheraSuit terápiánk az utána levő két hétre.
Mekkora lenne már, ha mindez egy oly' orbitális lökést adna a kisasszonynak, hogy valami elindulna ott nála a "járásmodulban"!

Névnapi bejegyzés

2011-10-21T12:02:00.000-07:00

mert ma van :)
És annyira jó volt, hogy amikor a WC-ből léptem ki, hirtelen előttem termett kiscsaládom, Barnussal az élen, aki kissé zavartan nyújtott felém egy kis csokor virágot :) Közben Feri próbálta Lilit is rábeszélni, hogy fogja meg a másik picike csokrot és adja át nekem, de sajnos nem akarta megfogni a drágám. Semmi áron. Hiába is próbálkoztunk. Ha sikerült is a kezébe tenni, nagy sikítások közepette elvágta a francba :) Ja, és persze Feritől is kaptam egy szép nagy vidám csokrot :) Olyan jó volt!
Aztán este, amikor tettük le a gyerekeket aludni, és már túl voltak az ivászaton, lekapcsoltuk a lámpájukat, épp búcsúzkodtunk, akkor Lilike megszólalt:
- Boldog névnapot! Boldog névnapot!
Olyan tökéletes befejezése a napnak! :)

(és köszönöm mindenkinek a köszöntéseket!)

Gyerekduma délelőtt

2011-10-20T04:00:00.000-07:00

Lilike énekelget, majd egyszer csak meghallom a szöveget is:
Csipkefa wingbója kihajlott az útra... :)
(wingbo: az egyik hintánk, amiért apróságaink rajonganak. ilyen: http://www.wingbo.de)

Barnus elkezdett firkálni filctollal. Amolyan félrepofozott ellipsziseket, sokat. Kérdeztem, hogy mit rajzol. Erre gondterhelten rámnéz, kinyitja a szemeit óriásira, szemöldököt ráncol, már szétzabálnám, olyan édes, mire megfejeli az egészet válaszával:
- Apát.
Így. Jól érthetően, ragozva.

Áááááááááááááááá

2011-10-19T03:54:00.000-07:00

Álltunk sokat, sétáltunk sokat, zenét hallgattunk. Csináltam kis foglalkoztatót is, gyurmáztunk. Barnus csak háromszor próbálta bekapni a kék színűt, nemtom, hogy ez a cseh gyerekgyurma mennyire gyerekkompatibilis, de ez van nekünk. Tudom, hogy csinálhatnék is, olyat, amit enni is lehet és hát fogok is, de most kéznél volt ez és kész. Persze Lili kiverte a balhét, hogy éppen nem olvasunk, hanem a kis műanyag asztalhoz telepszünk le. Volt vagy tíz perc, mire kisebb-nagyobb fellángolásokkal abbahagyta a hisztit...De aztán gyúrtunk Babócát, a katicabogárlányt és Bogyót, csigafiút. Lili meg idézgetett a meséből, de nem igazán akart hozzájuk nyúlni. Aztán filctollal rajzoltunk, na, az jobban ment. Ki találja ki, hogy mit kellett rajzoljak? Na? Természetesen Bogyót és Babócát...De legalább ő is fogta a tollat rendesen és hagyta, hogy vezessem a kezét és közelről meg is sasolta, hogy mi sikeredett. Barnussal alig kellett foglalkozni, remekül elvolt, firkált lapra, kézre, amit ért.
Jutalomként olvastam nekik. Próbálkoztam mindenfélével, de nem, csak egyvalami kellett. Bogyó és Babóca. A kanárifiókák mese. Rá van kattanva. Ha ül a wc-n, frankón végigmondja szó szerint. Aztán jöhetett 'Anna, Peti, Gergő' mese, majd Barnus kívánságára a traktoros és baglyos könyvek. Több mint fél órát meséltem nekik a szőnyegen ücsörögve. Aztán szóltam Lilinek, hogy el kell menjek pisilni. Erre ő:
- Utána mesélünk?
ÁÁÁÁááááááááááááááááááááááááááááááááááááá

Mai rövid

2011-10-18T14:16:00.000-07:00

Az összes eddigi tipp valószínűleg félrement: Barnusból király lesz, mindenki meglássa. A magasság mérő izét (nemtom mi a neve) kapásból palástnak nézte :)

Duplaikrek :) Ilyen lenne, ha hármaska nem egyedül jönne... Konkrétan felmondanék. Amúgy meg megzabálom őket! :)

Lili ma sokat állt. Asztal mellett és a tükörnél. Meg csináltunk olyat, hogy szemben velem. És nem engedtem, hogy belém kapaszkodjon, mint máskor. Fogtam a derekát és kész. Ha próbálkozott, rögtön kértem, hogy tapsoljon, vagy emelje fel a kacsóit. Aztán elindultam a tenyereimmel, és a térdig jutottam. Úgy megáll Lili elég hosszan, hogy csak a térdét fogom és semmit mást! A kísérletezésnek mindig Barnus felbukkanása tett be: állatira féltékeny, jött közénk bújni :)
És a mai dumahelyzet:
Lili: Nagyon szeretek enni! :)
és
Barni: autó (mármint hogy kimondta, hogy autó. Érthetően. Még egy szót kimondott, de arra nem emlékszem. Nem tudtam rávenni, hogy megismételje őket.)
Illetve Lilinek mondtam, hogy számoljon. Csak így, bedobtam a kérést, minden előzmény nélkül. Ő meg határozottan elkezdte, majd kissé vontatottan folytatta, de befejezte, 1-től tízig minden gond és segítség nélkül elszámol! :) Meg rámszólt, amikor elege lett a furulyázásomból :)
Meg volt egy csomó minden vicces, hjaj, hogy miért nem írtam fel!!!

Palacsintaaaaaaaaaaaaa

2011-10-18T13:56:00.000-07:00

Ha egyszer APA hazajön a melóból...

2011-10-18T13:44:00.000-07:00

Napszemcsi

2011-10-18T13:27:00.000-07:00

Barnus ma talált egy napszemcsit elfekvőben, a fiókban sok izgalmas egyéb dolog mellett. Hát, nagyon bejött neki, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Pózolt fenemód ez a fenegyerek! A felső középsőn külön a kamerának. Aztán mondtam neki, hogy uccu, lesse meg magát a tükörben, mire odarohant és frankón elkezdte méregetni magát. Szemlátomást elégedett volt a látvánnyal.
Politikus, bankár, színész - lassan már nem is tudom, hogy mi mindennek próbáltuk predesztinálni fiúgyermeket. Úgy tűnik, a modellkarrier sem áll túlságosan távol tőle...

Kész!

2011-10-17T12:02:00.000-07:00

A kettes számú könyvem elkészült! Megálmodtam, megírtam, beformáztam, apum meg kinyomtatta, hogy kézzelfoghatóvá váljon. Lassan beindul a gépezet, keresem a kiadót, a konstrukciót hozzá. Meg lehet jegyezni ezt a dátumot, kíváncsi vagyok, mikorra manifesztálódik a dolog.
(Az egyes számú könyvet ne keressétek rajtam még, fiókban pihen. Amúgy kész, a fotók, melyeket sokan küldtetek, szintén majdnem 100%-ban megvannak, már csak az illusztrációk hiányoznak. Anyuuuuuuu! (ugyanis ő az, aki elköveti azokat :) Ja, és további terveim is vannak...)

Huhhh...

2011-10-17T11:56:00.000-07:00

fel lehet lélegezni, ugyanis a mai nappal kiderült, hogy mehetünk a TheraSuit terápiára Bp-re Lilkó mackóval. Persze önköltséges, de még így is rezgett a léc, hogy beférünk-e. Befértünk. Így könnyebb azt mondani, hogy ennek így kellett lennie, mintha nem sikerült volna bekerülni. Remélem, megéri, hogy a bankszámlám jelentősen megkönnyebbült. Bár akár igen, akár nem, a lehetőséget sosem hagytam volna ki. Ha amúgy alakult volna, mehettünk volna Varsóig...most már csak jó egészségben kell kihúzzuk addig. Remélem, a természetgyógyász csodaszerei megteszik a dolgukat e téren is.

Hétvége

2011-10-17T05:19:00.000-07:00

trallala, de jó volt nekünk.
Péntek: spuri Szegedre, Feri szabin. Ez utóbbi annyira nem látszódik, telefoncsörgés folyamatos, én vagyok az autós titkárnője :) Megérkezünk, örömködés, kaja, majd rohanás a természetgyógyászhoz. Beadtam a derekam, megyünk. Van kütyüje, de nem teszi fel Lilire, mert a gyerekek nem komálják. Helyette van varázspálcája, meg energiája, meg mindent érző keze. Ám legyen! Jól ki lettem elemezve, én, Lili szemlátomást túl nagy falat neki. Tovább is küld a mesteréhez. El is viszem a lányom, ha már belekezdtünk! Vettünk még jó sok pénzért jó sok szert (lásd: www.energyklub.hu) és jól be is fogjuk szedni őket ezúttal. És hiszünk bennük, akarjuk, meg ilyesmi!
Aztán gyerkőcöket szépen otthagytuk anyukáméknál és spuri tovább Gyulára, ide: www.wellnesshotelgyula.hu. Mióta megszülettek, most voltunk először kettesben!!! Semmi izgalomról nem tudok beszámolni: szimplán nagyon jól éreztük magunkat. Sokat pihiztünk, aludtunk, tévéztünk, sétáltunk, haszontalan újságokat olvastunk, vizesblokkoztunk jacuzziban meg egyéb medencében, meg masszázst is kaptam, én. És ettünk finomakat, és hú, de nagyon jó volt!!!
Vasárnap meg vissza Szegedre, még bepizzáztunk a Margarétában, mielőtt a gyerekekért mentünk volna, aztán csak összeszedtük őket, mert már nagyon hiányoztak, és irány Kaposvár.
Csudajó volt!

Lili cseles

2011-10-13T12:32:00.000-07:00

Lili egész héten nem akart délután aludni. Én egy jó másfél órát hallgattam azért minden nap, hogy hogyan is próbál nemaludni, nem akartam azonnal kihozni, nehogy félreértések történjenek a délutáni alvást illetőleg. Barnust az előadás nem zavarja, bazi jól elalszik mellette. A műsor eleje nem is rossz: Bogyó és Babócát hallhatunk, aztán egy kis beszélgetést Fityesszel (az alvós babája), éneklést, majd kezdődik a nyűg, a próbálkozás a vízzel, meg hogy hol is vagyok és menjek és ilyesmi.
Az egyik nap a víznél tartottunk:
- Anya! Anyucika! Barátosném! Hol van anyucika? Vizet! Vizet! Kiszáll az ágyból! Kijössz?
Bementem hozzá, vittem vizet, mert sós volt az ebéd. Épp tartom felé a poharat, amikor majdhogynem kiveri a kezemből azt, és esze ágában sincs inni, inkább belémkapaszkodik tök erősen és közli:
- Kiveszi Ityókapityókát! Kiszállsz az ágyból.
Szóval, ilyen ez a lány. Tudta, hogy beviszem a vizet, ha nagyon hiányolja és akkor majd jól elkap. Hát, nem lehetett mit tenni, kivettem, ölelgettem. Már elhatalmasodott rajtam a nagy-nagy anya-lánya szeretet, amikor közölte velem a rideg tényeket: Olvassuk. Bogyó és Babóca segít. A kanárifiókák.................................

BB kalandjai

2011-10-13T12:19:00.000-07:00

Lehet, hogy napi szintű állandó bulvárrovatot kellene vezessek Barnus kalandjairól. Ma kettő említésre méltó történt.
Olyat csinált itthon, hogy észrevette, hogy a fürdőszoba ajtaja csak be van hajtva, nincs csukva, belopózott, míg én Lilinek meséltem, és egyszer csak azt hallom, hogy csobog valami víz. Gondoltam, ez kizárt esemény, nem érhet el semmilyen csapot. Akkor hát mégis mit? Beloholok és mit látok? Kiskobold áll a magasítón és könyökig benne van a WC-csészében és csapkodja a vizet, és szerinte ez irtó vicces móka és persze hogy nem lehet mást csinálni, mint vele röhögni. Ehhez az akcióhoz csak az kellett, hogy a magasítót szépen bepozicionálja a WC elé, majd felnyissa a WC fedelét - merthogy azt meg egy ideje már mindig lehajtom, pont azért, amiért: Barnus elleni védelem :)
A másik dolga estefelé a belvárosi sétánk alkalmával történt. Fogta magát és kinézte magának a kínai boltot, hogy oda biz' jó volna betérni. Mondtam neki, hogy nem. De sajnos elbűvölte a fotocellás ajtó. Mondtam neki, hogy csá, megyünk, gyere, ha gondolod. Hát nem gondolta, csak tempósan lépkedett a bolt felé. Háromszor-négyszer visszanézett, majd eltűnt a kapuban. Óvatosan bekukucskáltam, hogy mit csinál. Esze ágában nem volt utánunk loholni, mint ahogy minden más rendes gyermek tenné, amikor otthagyják a szülei, hanem szépen határozottan belépett a fotocellás ajtón és széles vigyorral üdvözölte a két csodálkozó nénit, hogy ez a gyerek akkor most hogy így egyedül. No, ekkorra már utánamentem. Nehogy elkezdjen itt shoppingolni is a nagy fene önállóságában...Kivittem, letettem, megmutattam, hogy merre van az arra, de a kis szxros fogta magát és rohamtempóban megint be akarta venni a kínai üzletet. Ezúttal hamarabb elkaptam a grabancát és jól bekötöttem a babakocsiba. Nem igazán tetszett neki, de a következő 16.5 éve bizony ilyen szülői erőszakokba fog torkollani, ha az események jellege megkívánja. Remélem, aztán cserébe nem pakol majd ki valami lepukkant öregek otthonába majd annak idején...

Mai csoda

2011-10-13T12:05:00.000-07:00

Van nekem egy peres ügyem. Kisember kontra nagy holding. Én úgy gondoltam, hogy igazságtalanság történt velem, de sajnos a helyzet úgy hozta, hogy nem minden fekete és fehér, ezért elkönyveltem, hogy ez az a per, amit végig kell csináljak, de sok kedvem nem volt hozzá, mert borítékoltam a buktát magamnak és már azon agyaltam, hogyan tovább, merthogy nem lenne szabad annyiban hagyni. Fogyasztóvédelem? Vagy merre? És akkor tessék, ma megjött a végzés postán: nagy holding eláll a pertől itt, a második forduló kapujában. Hihetetlen, hogy most hirtelen miért? Mindegy, lottót is veszek a hétvégén, most nagyon kemény vagyok! :)

Lili a sztár

2011-10-12T16:01:00.000-07:00

Úgy el tudok ájulni dolgoktól, melyek másoknak tök természetes, hogy csak na. Ma először Lili kooperatív volt a kiválasztós játéknál! 16 állatkáról van egy-egy fa-kirakón képecske, ezeket már megismeri, meg tudja őket különböztetni. De kérésre még sosem akarta odaadni nekem egyiket sem. És ma tessék: tenyerembe vettem hármat és kértem, hogy a madárkát adja oda, ő meg okosan végigpásztázta tök közelről a lapocskákat, majd elmosolyodott és határozott mozdulattal megfogta, amit kértem. És sokszor egymás után is megcsinálta. És este Ferinek is. Annyira jó! Mai csoda kipipálva! :)

Délelőtt

2011-10-12T15:54:00.000-07:00

úgy döntöttem, hogy süt a nap (ok, ezt nem én döntöttem el, de csatlakoznék), akkor hát irány a Kaposvári Kismama Kommandó (3K) őrület! Odáig rendben is ment a dolog, hogy leparkoltam az autóval a Berzsenyi parkhoz közel, de amikor a babakocsiba is bepakoltam és elrendeztem a gyerkőcöket, megszólított egy férfiember, hogy hát defektem van (nem nekem, a kocsinak). És tényleg. Ferivel megkonzultálva telefonosan a dolgot, az lett a döntés, hogy sétáljak csak aggodalom nélkül, a defekt megvár, ha rosszabbodik, hívunk segítséget, ha ilyen marad, séta után spuri a benzinkút, ahol előadhatom majd okos szőkés magánszámomat. Úgy alakult, hogy egy személyben képviseltem a 3K-t, más nem érezte úgy, hogy szerda reggel 9-kor sétálnia kellene gyermekével. Kár. Aztán a belsőségeim szintén erre szavaztak. Van nekem már egy ideje egy amolyan gasztroenterológiai valamicském, és az ott bent úgy döntött, hogy mókás dolog, ha séta közben hasmenéses ingerenciában teljesedik ki. A lényeg, hogy nem sokat sétáltunk, még a pékségig sem jutottam el, mert inkább visszavonulót fújtam, és pakoltam vissza bőszen a gyerekeket a defektes ótóba. Legalább négy emberke szólt be közben az ablakon, hogy defektes az autó. Annyira élvezem, hogy ilyen jó fejek az emberek :) (Meg jó megfigyelők is. Én nem nagyon szoktam az autók kerekeit nézegetni...) Aztán vészvillogóval eljutottam a benzinkútig, ahol jól megtöltöttük léggel a kerekeket, túlnyomva, hogy bizton hazajussak. Volt egy kisebb megizzadásom itt, mert a benzinkutas olyan lelkiismeretes volt, hogy a végére akart járni a dolognak, hogy meglelje az lyukat, de engem a szapora röpített volna ugye haza, úgyhogy lelkesedése annyira nem hiányzott (de neki is örültem amúgy, hogy ő is beállt a mai jófej emberek sorába). A lényeg, hogy hazaértünk mindenki legnagyobb örömére.
Délután felhívtam a dokinőt, hogy akkor mizujs, hogyan megyünk tovább ezzel az én kis valamimmel. December 1-re már kaptam is időpontot a szakrendelésre. No, itt ment el majdnem az agyvizem. És már megint. Nekem most van problémám (és egy jó ideje) és nem december elsején lesz, haló! Utálom ezt a kórházat ezekkel az átfutási időkkel. Vagy máshol is ez megy???

A megoldás

2011-10-11T14:37:00.000-07:00

Barnus rákattant a wingbora. Nagyon sokszor kéri, hogy tegyem fel e hintára. Egy gond van vele, hogy a legtöbbször mégis olykor jut eszébe, amikor frissen kaja után vagyunk, ezen a hintán meg hason kell feküdni ugye. És igen, néha engedtem az erőszaknak és rátettem, de hiba volt, mert a joghurt nagyon büdösen bír fiúgyermekből kibukni...
Szóval történt ez ma is, én meg nem engedtem. Ő toporzékolt, én kitartottam. Ő olyat csinált, hogy ledobta magát a földre, de már van annyi esze, hogy tudja, fájhat, így lassítottfelvételszerűen hasizomból engedi magát hátra, nehogy nagyot koppanjon valamin, mint régebben. Okosodik :) És látá, hogy rendíthetetlen vagyok (jóhogy, nem akarok bűzös joghurtot törölgetni, ha nem muszáj).
Erre mit talál ki ez a kis manusz?
Fog egy ikeás papírdobozt, amiben a plüssállatokat tartjuk és odatolja a hinta alá. Méregeti. Rámnéz, fapofi. Majd fogja magát és elkezd rámászni. Azért magas ez a doboz, kb. a csípőjéig ér, megküzd rendesen. Ráül és próbál felállni. A doboz horpadozik, nem bírja a súlyát. Ő meg csak próbálkozik, nyög nagyokat, nyúlkál felfelé hőn áhított hintája felé, nagyon látványosan akar. No, itt már kénytelen voltam elkapni a grabancát és jól összepuszilgattam, olyan büszke voltam rá, hogy ezt kitalálta. Mert látta. Előző nap én nem értem el a tepsit a spájzban, odavittem a széket, felálltam rá, kiskobold meg végig nagyon figyelt mindeközben. Gondolom ezúttal meg az analógiát felismervén előhúzta ezt a tudást és alkalmazta. Azzal nem kell törődni, hogy esélye sem volt persze elérni a hintát. Azzal viszont már igen, hogy ha ilyen pindurinak ilyen megoldásokat kiagyal és végrehajt, akkor már megint itt a kérdés: mi lesz még?

Dumakörkép

2011-10-11T12:22:00.000-07:00

Játszottam a gyerekeknek a metallofonon. Kérdem Lilit:
- Mi ez?
Válasz: Metallofon. Halló?

Mondogattuk neki, hogy Pampalini. Tetszett neki, mosolyog. Majd ő is:
- Pampalili!

Ebédnél morfondírozik (idéz egy meséből)
- Kinek nem hozott ajándékot a Télapó?
- Nem tudom - mondom én.
- Én tudom - és már hadarja is tovább a sztorit.

És a legnagyobb: Ityókapityókának hívja saját magát :) (Pl.: Ityókapityókát kiveszed az ágyból?) Valamelyik nap meg ezzel jön:
- Ityókapityóka. Mit jelent? Kérdezzük meg nagyanyót!

Barnus ezzel szemben egyre viccesebben mondja, hogy wingbo (nagyon halkan és kb. úgy, hogy ngbu). Este meg berohant a konyhába, tett egy kört és közben elkiáltotta magát, hogy KONYHÁBA. És frankón, tisztán lehetett érteni. Hát, ilyenek vannak.

Egy újabb fejezet végéhez értünk

2011-10-10T11:43:00.000-07:00

azzal, hogy lekerült a nappaliból a lejtő!!!!
Hihetetlen, hogy ezt is megértük! A hétvégén Feri fogta a sógorommal és lecipelték innen, be a műhelybe, átalakult munkapaddá.
A helyén próbálom kialakítani a "nappalibeli gyerekzugot", így előállt az a tiszta helyzet, hogy végre megint van nappalink - mármint gyerekjátékmentes, és a kanapé háta mögött meg gyerekzug. Szóval kezd pofásodni egy kicsit a kéró. Felnőttrész - gyerekrész. Annyira jó!

A csillagszóró madár

2011-10-09T04:18:00.000-07:00

Lilinek bizonyos időközönként új mesekönyvet kell adni, mert egyszerűen igényli az újabbnál újabb meséket. Nagyon jó könyvre esett a választásom, ismét Marék Veronika :) Épp mondtam Ferinek, hogy lehet neki gratulálni, a lányunk minden típusú meséjét imádja, nagyjából első olvasatra...Nem tudom, hogy melyik a Kippkopp sorozat első darabja, én a Kippkopp és Tipptopp cíművel kezdtem. Irtó édes kis mese, és követi a Boribon könyvek jó szokását, bal oldalon a nagybetűs szöveg egy-egy színes hátterű lapon, jobb oldalon pedig a teljes lapot betöltő illusztráció az elmondottakhoz. Pont őszi mese és hangulatos, és van benne Lili számára tetszetős sok új szó, mint helikopter-falevél :) Csak ajánlani tudom 2.5-5 éveseknek.
És van benne egy csillogó tollú zöld madár, akit Lili kapásból csillagszóró madárnak hív, lévén az egyik Bogyó és Babóca mesében elhangzik az a szó is, hogy csillagszóró, és úgy tűnik, hogy izgatja a kisasszony fantáziáját :) No, majd karácsonykor megkapja! :)
(Jaj, Szilvi, és az egyik top könyv mostanság a 'Bogyó és Babóca segít', amit tőletek kaptunk:) Egymás után többször képes elolvastatni magának...)

Nincs is Télapó!

2011-10-09T04:05:00.000-07:00

Ez Lilikém legújabb jelmondata :)
A Bogyó és Babóca DVD-n levő mikulásos mesében hangzik el. Bogyó, a csigafiú ugyanis olyan nagy ajándékot kapott a Télapótól, hogy nem fér el a csizmájában, ezért Gyedmaróz a szemközti ablakba helyezi el a piros csomagot. Ott viszont nem keresi Bogyó, így azt hiszi, nem is kapott ajándékot, és ezért kétségbe vonja a Télapó létezését is. Botrány! :) Aztán persze magával a pirosruhással is találkozik, meg az ajándék is meglesz, így nagy a boldogság. Ellenben elhangzik korábban, hogy "nincs is Télapó", ami mostanában a legváratlanabb helyzetekben bír Lilikéből kitörni. Boltban, séta közben, torna alatt, fürdéskor, stb. Ezek után győzködjem még, hogy igenis, van Télapó, majd pár év múlva megint, hogy "OK, csak vicceltem"? Áááááá, köszi, Bogyó! :)

50000

2011-10-09T03:56:00.000-07:00

azt hiszem utoljára 20000-nél jeleztem, hogy hoppácska, megvan a 20000 oldallátogatás, és most csak így mellékesen: átléptük most valamikor az ötvenezres látogatást. Hurrá! :)

Kiírták

2011-10-09T03:53:00.000-07:00

azt az állást, ami nekem való lenne. Szakmailag érdekel, kellőképpen vezetői is, de mégsem olyan nagy a felelősség, és két gyermek mellett tökéletesen végezhető lenne ingázva is, Kaposvárról, vagy távmunkázva, HA. Ha mondjuk Lilikém teljesen normális fejlődésű gyermek volna. Azaz napközben el tudnám vinni egy oviba, Feri délután érte menne. Még így, hogy nem normális fejlődésű a drágám, még így is bevállalnám, HA. Ha lenne olyan intézmény, ahova nyugodt szívvel beadnám, mert tudom, hogy fejlesztik, figyelnek rá, szeretetteljes környezetben van. De nincs ilyen :(
Nem tudom, hogy ezt az álláshirdetést miért most dobta elém a sors. Hogy itt piszkálja a fantáziámat? Hogy gyakoroljam a lemondást? Hogy szépen elengedjem ezeket a lehetőségeket magam mellett, merthogy nekem más feladatom van? Hjaj, de nagyon motoszkál bennem a 'miért'.

Két gondolat mára

2011-10-06T03:27:00.000-07:00

"Mi az, hogy boldogság? Egy biztos: semmiképpen sem valami tartós állapot. A boldogság extázis, egy fölszikrázó pillanat az ember életében - ám ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor föllőnek egy rakétát, és az egy pillanatra bevilágítja a tájat, aztán kialszik, és megint sötét lesz. A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy rövid időre. Ami tartós állapot lehet, az az elégedettség." Popper Péter: Lélekrágcsálók

„a halál a közös úticél, ami elől nincs menekvés. De ez nem baj, mert valószínűleg a halál az élet legnagyszerűbb találmánya. A tudat, hogy egyszer meghalok, segített meghozni az összes fontos döntést az életemben. Mert minden elvárás, büszkeség, félelem vagy hiba lényegtelenné válik a halál közelségében, és csak az marad hátra, ami igazán fontos. A halál az igazi segítség abban, hogy ne gondoljuk azt, vesztenivalónk van. Már most is meztelenek vagyunk. Éppen ezért nincs okunk arra, hogy a szívünkön kívül másra hallgassunk." Steve Jobs, 2005, Stanford (forrás: Index.hu)

Betegen

2011-10-05T05:04:00.000-07:00

vagyunk már megint. A hétfői foglalkozáson beszedtünk egy kis nyavalyát egy tüsszögő orrfolyós kisfiútól, így most Lili és Barni is orrfolyik nem gyengén, tüsszög, köhög és hőemelkedik és nem alszanak délután és nyűgösek és az anyjuk ezt nem viseli túl jól...
úgyhogy a ma délelőttre tervezett kismama kommandót kihagytuk már megint, nehogy továbbadjuk a bajt, és elmentünk megnézni a vetést. Találkoztunk apával és nagyapival és remekül éreztük magunkat a traktorok, pótkocsik, vetőgépek és bácsik társaságában.

Itt Lili felszállt a pótkocsira, hogy megnézze, a zsákokban rendesen benne vannak-e a magok. Tök jól el tudja mesélni, hogy a traktor majd hogy jön a zsákért, hogy beletöltse a magokat a vetőgépbe :)

Énekeltünk is

és nagyokat rötyögtünk,

még több foggal

és bájjal pózolva

és nem bírtuk abbahagyni se.

Aztán Barnus is megvizsgálta fent a helyzetet, vagyis előbb ő

majd megmutatta, hogy bizony csurog a nózija és közben talajmintát vesz

és rémségesen büszke, hogy az apukája karjában van (az állán meg ott látható a jóság-folt, igen. A szegedi Széchenyi tér aszfaltjának közeli megtekintése miatt)

Újdonság erejével hat

2011-10-05T04:48:00.000-07:00

hogy fiúgyermek felfedez.
Tegnap este büszkén loholt felém, kezében egy KÉSSEL. Frankón kinyitotta ugyanis a mosogatógépet, és kivette, amit éppen elért...Aztán szereti a konnektorokat (még nincs mind bedugaszolva). A WC-t tapizni és a WC-kefét emelgetni. Püfölni a laptopot. Kihúzogatni a fiókokat, és mondjuk megtalálni az ollót. Vagy a kint hagyott tárgyakat examinálja, mint vasaló. Úgyhogy nagyon kell vigyázzunk vele.